P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
A kor stílusa ugyan már a rokokó volt, de a fajanszművészetben még a XIV. Lajos korát idéző barokk hatását láthatjuk. A pompás főúri paloták számára készült készletek mellett a tömegesebb termelés során egyszerűbb, gyakran egy színnel festett edényeket is készítettek. Olykor egyenesen festetlenül kerültek a piacra az üzemek termékei. Gibárton egy jeggyel ellátott fehér színű keresztelő készletet őriznek. Az ovális tálhoz fehér sisakkancsó tartozik. Ez az edényforma a barokkban alakult ki és terjedt el. A gyár festetlen, csupán mázzal bevont termékeket is gyártott, ezt láthatjuk ezen a készleten is, amelyet hófehér ónmáz borít. Alján kékkel írt H jel, amely Holies jelzése volt156 (221. kép). Kőedények a templomokban A kerámiafélék egyik változata a kőedény anyagában, fehér színében és bizonyos fokig keménységében is hasonlít a porcelánhoz. A mindennapi használatra a fajansznál alkalmasabb, a porcelánhoz közelálló, de annál olcsóbb finomkerámia a XVIII. század közepén Angliában Josiah Wedgevood kísérletezései során született meg. Megjelenésétől kezdve hamar elterjedt Európában. Fehérre égő agyagból készítik, átlátszó színtelen ólommázzal vonják be, amelyet soha nem színeznek, hiszen csak átlátszó máz esetén érvényesül az anyag porcelánhoz hasonló fehérsége. A díszítés történhet máz alatt és máz felett egyaránt, de többnyire a máz alatti festést alkalmazták. A kézzel történő festés mellett megjelent a gyári úton felvitt díszítés, ezt nevezik matricás festésnek, amikor a sablonra készített mintát ráégetik az edény felületére. Történeti áttekintés Hazánkban a XVIII. század végén, a XIX. század elején jelentek meg az első kőedénygyárak. A manufaktúrák erdős vidékeken létesültek, fában gazdag területeken, az alkalmas alapanyag lelőhelyek közelében. Négy földrajzi egységről beszélhetünk, ahol az üzemek sorra alakultak ebben az időszakban. A Felvidéken az ország északkeleti területén és közép-északon, a Dunántúlon a Bakony vidékén és Erdélyben a XIX. század folyamán 27 üzem is működött. A XIX. század első évtizedeiben, a reformkorban a kőedényüzemek művészi színvonala a korabeli iparművészet élvonalában haladt. A társadalom különböző rétegei, 156 Katona Imre 1978. 68. 111
