P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
elsősorban a kialakuló polgárság kedvelte és használta a porcelánhoz hasonló, fehér színű, festéssel díszített edényeket, amelyek jobban bírták a hőingadozást, mint a fajansztárgyak, ezért nemcsak díszedényeknek voltak alkalmasak, hanem mindennapi használatra is. A gyárak elsősorban a porcelán helyettesítésére alkalmas asztali edényeket gyártottak, de voltak közöttük különféle díszedények is.157 Kerámiajegyek A kerámiatárgyakon is láthatók jelzések, használatuk a középkorra nyúlik visz- sza. Itt is többféle jelzéssel találkozhatunk. A jegy lehet egyfelől az alkotói öntudat kifejezése. A manufakturális termelés megindulásakor már a fajanszgyárak is alkalmaztak jelzést. A jelzés itt a másik gyár termékétől való megkülönböztetést szolgálta, tulajdonképpen árumegjelölésnek tekinthető. Korábban már láttuk a holicsi gyár H jelzését. A kőedénytermékeken lévő jelzés többnyire a település nevére utal, a gyárak termékei között minőségi tekintetben sokszor alig volt különbség. A kerámiagyártás évszázados termékeinek meghatározásában az ötvös és ónjegyekhez hasonlóan a kerámiajegyek katalógusai segítenek eligazodni. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy itt is sok jelzetlen edénnyel lehet találkozni. Nem véletlen, hogy a református gyülekezetekben az úrasztali felszerelési tárgyak között kőedényeket is találunk jelentős számban. A mindennapi használati edények mellett van egy sajátos formai típus, a nagyobb méretű boroskorsó. Ezek az edények szinte egyáltalán nem jelennek meg a különböző feldolgozásokban, ennek oka, hogy legtöbb ma is a református egyház úrasztali felszerelési tárgyai közé tartozik. Mivel az előző tárgycsoportokhoz képest ezek az edények későbbiek, így természetes, hogy a XVIII-XIX. század eleji összeírásokban nem szerepelnek, így esetükben levéltári adatokat nem idézhetünk. Viszonylag későiek, jó részük a XIX. század második felétől kezdődően a XX. század első évtizedéig terjedő időszak terméke. A következőkben azon kőedénygyárak jellemző termékeit mutatjuk be, amelyeket elsősorban a Tiszáninneni Református Egyházkerületben, a Felvidéken és Kárpátalján az eredetileg összetartozó Ungi, Zempléni, Abaúji és Gömöri Egyházmegyéből ismerünk, amelyek mindegyike ma két-két országban található. 157 Molnár László 1976. 50-51. 112 <«§
