P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
előkép lehetett a rétfalui, így ez tovább erősíti készítési idejére vonatkozó feltételezésünket (I. jegyzék 6. 6. kép). A laskói gyülekezet ugyancsak őriz egy kehelypárt. A kissé domborodó talp kúposán nyúlik a szárhoz, felül egy levélsort utánzó háromszögekből álló lemez zárja. A száron három vízszintes vonallal tagolt henger a nódusz, a kúppá sima tulipánkehely. A talpon ferdén futó sávokban az egyiken egyszerű érmesor, a másikon babérkoszorú minta. A kelyhek szintén 1817 előtt készülhettek, mivel az összeírásban már említenek két réz poharat, arannyal futtatva1'. Az 1885-ös összeírás szintén csak arannyal futtatott két réz kelyhet említ17 18, így feltételezhető, hogy ugyanarról a két tárgyról van szó. Egyébként egyszerű, gyakorlatlan kéz munkájának tűnnek (I. jegyzék 7-8. 7-8. kép). A haraszti gyülekezet másik kelyhe szintén egyszerű, minden egyéni munkát nélkülöző példány. A tagolt talp hosszan nyúlik fel a szárhoz, amelyen gyűrűs váza a nódusz, a kúppá gyűrűs szélű tulipánkehely. A díszítés a talp sávjában stilizált féloldalas lángoló kagyló. Az 1817-es vizitációs jegyzőkönyben nem szerepel, tehát feltétlenül ezen időpont után készülhetett. Feltételezésünk szerint inkább a XIX. század második felében (I. jegyzék 9. 9. kép). Utolsóként a rétfalui gyülekezet másik réz kelyhét mutatjuk be. A tagolt peremű, domborodó talpat felül sodrásos gyűrű zárja, a nódusz váza alakú, a tulipánkehely kuppán áttört kuppakosár. A talp díszítését nagy akantuszlevelek tagolják három részre, a részekben kidomborodó tekercses, gyöngyös keretű medalionok szőlőfürtökkel körülvéve. A kuppakosár fűrészelt díszítését indával összefogott szimmetrikusan hajló szőlőlevelek és fürtök alkotják. Bár kissé hasonló medalionos szőlőfürtös minta a rétfaluiak előbb bemutatott kelyhén is látható, azonban az 1817-es összeírásban csak egy kelyhet említenek, úgy véljük, hogy az igen díszes jelző inkább az előző ke- helyre illik. Továbbá ezen a kelyhen éppen a tekercses medalion túlzottan díszes kialakítását inkább a historizmusra utalónak véljük. Ugyancsak erre utal a kuppakosár szőlőleveleinek naturalisztikus megfogalmazása, valamint a talpgyűrű sodrott mintázata, amelyhez hasonló megoldást a vajdasági (II. jegyzék 23.) szabadkai kelyhen láttunk (I. jegyzék 10. 10. kép). Ónkelyhek A drávaszögi gyülekezetekben találunk ónkelyheket is. A várdaróci gyülekezet kelyhe domború talpú, szárán váza alakú nódusz, kuppája enyhén szélesedő oldalú. Díszítését a talpon lévő koncentrikus körvonalak, a kuppán pontozott sávok adják. Az edény feltehetően a XVIII. században készülhetett. Az 1817-es vizitációkor talán erről jegyezték fel: „Egy tzin pohár"’.19(I. jegyzék 11. 11. kép). 17 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 119. 18 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 300. 19 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 112. 18
