P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
A haraszti gyülekezet kelyhének talpa karéjos, bordázott, hosszú szárán lapított gömb nódusz, a kúppá rézsútosan szélesedő oldalú. Az egész tárgy aránytalan, a szár túl hosszúnak tűnik, szinte olyan érzésünk van, mintha két különálló edényből állították volna össze. Készítési idejét — 1829 - felirata alapján ismerjük. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a talp mozgalmassága, karéjai és bordázottsága a barokkra utalnak, a kúppá viszont klasszicista (I. jegyzék 12. 12. kép). A hercegszőllösi gyülekezet a fentebb ismertetett ezüst kehelypár mellett egy jóval korábbi ón pohárpárt is őriz. A két kehely nem azonos. Az egyik domborodó talpa kúposán megy át a szárba, amely alul gyűrűs, felfelé kissé szélesedő hengeres oldalú, a kúppá tulipánkehely. A talpon jellegzetes klasszicista díszítést láthatunk levél és gyöngysor formájában. Az 1812-es kehely klasszicista stílusú. Ez a darab jelzéssel ellátott, amely szerint osztrák gyártmány (I. jegyzék 13. 13. kép). A negyedik kehely kissé domborodó talpú vésett gyűrűkkel, szárán gyűrű és lapított gömb nódusz, tulipánkehely kuppával. Díszítés nélküli, de formáját tekintve harmonikus, arányos darab. Minden bizonnyal a XIX. század elején készülhetett (I. jegyzék 14. 14. kép). Ezüst kelyhek Drávaszögben négy ezüst kelyhet őriznek a gyülekezetek. A csúzái egyházközségben két osztrák hitelesítő jeggyel ellátott edény igen hasonló. A kerek talpon, rövid, gyűrűs száron hosszú, hólyagos testű kúppá ül. Az egyik díszítése a talpon nyújtott hólyagok, a szárgyűrűn domború levelek és virágok. A kuppán a test behúzott, majd újra kidomborodó vonalához illeszkedő két nagyméretű fülkagylókból kialakított keret, amelyet felül összeérő lángoló kagylók és szeszélyes levelek öveznek. A szájperem alatt található a mesterjegy és az 186l-es hitelesítőjegy (I. jegyzék 15. 15. kép). A másik kehely talpán lándzsalevél mezők között dús lombdísz, a szár gyűrűje sima, a kuppán a hólyagok hegyes végűek, a szájperem alatt rokokó kagylók és csigavonalak, amelyek a hólyagok között ismétlődnek (I. jegyzék 16. 16. kép). Mindkét kehely a historizmus jellegzetes terméke, formájukat tekintve a XVI. században kialakult és kedvelt harangvirágkelyhekre emlékeztetnek, míg díszítésük a rokokóból merít. A hercegszőllösi gyülekezet ugyancsak őriz egy ezüst kehelypárt. A tagolt domborodó talp gyűrűs szárban folytatódik, rajta körte alakú nódusz. A hosszú kúppá alsó része kidomborodó, peremes szájú. A domború díszítés a talp sávjában fülkagylókból, levelekből áll. A kúppá alján nyújtott cseppek sorakoznak, fölöttük vésett szalagos, tölgyleveles-makkos koszorúban felirat. Fedelük hármas tagolású, rajta a talpminta ismétlődik, felette levélsor, fogójuk gyűrűsmakkos gömb. A kelyhek a századvég jellegzetes eklektikus termékei, amelyeken a különböző formai és díszítőelemek révén szinte az egész európai művészettörténetet végigkísérhetjük a klasszicizmusból visszafelé haladva a reneszánszig (I. jegyzék 17-18. 17-18. kép). 19
