P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
fogó, a fül vékony hullámzó vonalú. A száj alatt H. Sz. R. E. 1817 vésett betűk alapján a kis barokk formájú kancsó bizonyosan a hercegszőllősi egyház tulajdona. Az 1817-es vizitációs jegyzőkönyvben már szerepelt, azzal a megjegyzéssel, hogy új, ezen Esztendőben vétetett.46 Az edény bizonyosan korábban készült, legkésőbb a XVIII. század végén. Az asztali edényként használt forma a barokk korban megjelent kedvelt kávés kannaként terjedt el. Ilyen edények hazánkban a cseh ónműves műhelyekből kerültek be jelentős számban. Hasonló barokk kancsót a Vajdaságban, Felsőőrön valamint Kárpátalján is találtunk47 (I. jegyzék 76. 61. kép). A másik ón keresztelőkancsó a sepsei gyülekezetben használt. Kerek, kúpos talpból emelkedik a fokozatosan öblösödő test, válla törésvonallal különül el az öböltől. A nyak viszonylag szűk szélesen kihajló szájperemmel. A fedél kettős gyűrűs szegélyű, közepén félgömb alakú résszel. Az edény hosszú, íveken hajló kiöntőcsővel ellátott. Füle felívelve hajlik vissza a fedélhez, majd az edény közepén kapcsolódik. Díszítés a vállon klasszicista levélsor. Az edény jellegzetes klasszicista teáskanna. Feltehetően azonos azzal a kis Czin kantsóval, amelyet 1817-ben keresztelőedényként írtak össze48 (I. jegyzék 77. 62. kép). Mindkettőhöz ónból készült keresztelőtál tartozik. A hercegszőllősi keresztelőtál teljesen sima, patenaszerű tálka, a sepsei egyházé ovális, mély öblű, mindkettőre az óntálak ismertetésekor tértünk ki. XIX—XX. századi keresztelökészletek A további keresztelőedények közül három a XIX. század utolsó éveiben és a XX. század elején az erre a célra használt, országszerte elterjedt kancsók formáját követi.49 Ez a kis domborodó, tagolt talpon ülő tojásdad vagy kissé öblösebb forma a görög edények egyik legkedveltebbjére az un. oinochoera emlékeztet. Kárpátalján számos példát találtunk rá a gyülekezetekben, a 103 gyülekezetben 20-ban ilyen formájú edénnyel szolgáltatták ki a keresztség sákramentumát.50 A laskói gyülekezet ezüst keresztelőkancsóját mutatjuk be először, mivel évszámmal ellátott. Felirata szerint 1913-ban adományozták, ez az évszám beleillik a kárpátaljai edények sorába, azok közül a legkorábbit 1902-ben, a legutolsót 1915-ben ajándékozták. A laskói kancsó már nem a jellegzetes tojásdad formájú, hanem a válla alatt kiöblösödő forma, ami mutatja, hogy ezen edénycsoport késői rétegébe tartozik (I. jegyzék 78. 63. kép). A napjainkban hozzá tartozó tál karéjos, tagolt peremű, kis bordás karimája alig emelkedik az öböl fölé. 1965-ben adományozták a gyülekezetnek, azelőtt mit hasz46 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 137. 47 P. Szalay Emőke 2002. 215-103-107. kép 48 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 161. 49 Lásd erről P. Szalay Emőke 2002. 133. 50 P. Szalay Emőke 2002. 136-7. illetve lásd a következő fejezetekben. 30
