P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
náltak keresztelőtálként, nem tudjuk. Az 1885-ös összeírás szerint czin medence czin kanna volt a keresztelőedényük51. Az említett medence, bizonyára mélyebb tál volt, lehetséges, hogy a bemutatott sepsei tálhoz hasonló. A csúzái gyülekezet keresztelőkészlete feltehetően eredeti állapotában maradt meg, ugyanis egy ovális, rézsútosan emelkedő oldalú tállal együtt használják. A kancsó teste itt még a karcsúbb formát mutatja, amely az ilyen edények korai változata (I. jegyzék 79. 64. kép). Ugyanezt mondhatjuk a karancsi gyülekezet keresztelőkancsójáról is. Az előzőhöz hasonlóan ez a kancsó is feltehetően a XIX—XX. század fordulóján készülhetett (I. jegyzék 80. 65. kép). A szentlászlói egyház keresztelőkancsója az ovális tállal szintén az előbb említett kialakult formát mutatja. A kis kancsó azonban formailag különbözik az előbbiektől, a kúpos talp felett szár nélkül emelkedik az öblös körte alakú test, felívelő szájjal és füllel. Feltevéseink szerint ez a forma az előbb ismertetetteknél korábbi, inkább a XIX. század végén készülhetett, bár még beleillik a jellegzetes keresztelőedény formák sorozatába (I. jegyzék 81. 66. kép). A vörösmarti gyülekezet készlete ugyancsak egyedülálló a környéken. A kúpos talpon ülő edény körte alakú teste a vállnál éles gyűrűvel tagolt, a tál ovális kihajló peremű. A kancsó díszítését az öböl, a váll és a nyak széles sávját borító kockás gilusált díszítés adja az öblön egy medalionnal. Erről az edényről egy feljegyzésben az szerepel, hogy a budapesti Oberbauer cég szállította 31 koronáért52 (I. jegyzék 82. 67. kép). Míg az előző készletekkel kapcsolatban kevésbé beszélhettünk a historizmus jelenlétéről, a következőket viszont egyértelműen ide sorolhatjuk. A rétfalui egyház ezüst kancsója formailag a neoklasszicizmus körébe sorolható. A karimás talpszélű edény teste felfelé szűkül, hosszan ívelő kiöntőcsőrrel ellátott, fedele domború tetején kissé aránytalanul nagy gombbal, füle üreges felívelő. A hozzá tartozó tál a szokásos ovális, mély edény, oldala törés nélkül megy át a vízszintes perembe. Az előbb bemutatott szentlászlói készlet táljának ugyanilyen a pereme, a tálak hasonlósága alátámasztja véleményünket feltételezett koráról. A készletet felirata szerint 1895-ben ajándékozták (I. jegyzék 83. 68. kép). Ugyancsak a klasszicizmus hatását mutatja a haraszti gyülekezet ezüst kancsója, amely ovális talpból emelkedő ovális testén alul félig bordázott. Bordák tagolják a hosszú, ívelt kiöntőcső alsó felét is, a kissé domborodó fedelet valamint annak virágszerű fogóját. Tört vonalú füle ezüst köpűbe illesztett. A kancsó a XIX. század utolsó évtizedében készülhetett. A hozzá tartozó tál ovális, homorúan ívelő karimájának domború tagolása egy hajló ágra emlékeztet. Ez az edény bizonyosan nem keresztelőedénynek készült, hanem asztali teáskannának. Egy késői példa arra, hogy a korábbi 51 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 300. 52 Lábadi Károly 1994. 68. 31
