P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Horvátországi Magyar Református Egyház - A szlavóniai magyar gyülekezetek története - Úrasztali edények a Drávaszögben és a szlavóniai gyülekezetekben
A kannák kis talppereme, fedelének erőteljes domborodása a kolozsvári XVII. századi edényekhez közelíti29 (I. jegyzék 32-33. 30-31. kép). A következő kisebb fedeles kupa, kissé kidomborodó talpa felett enyhén szűkülő oldalú tagolt kiöntőcsőrrel. Fedele egyenes peremű, tetején domborodó résszel, a csőrt is fedi, efölött vége kissé felkunkorodik. A becsavarodó levél alakú billentő a fülön rögzített, amely hosszan nyúlik, majd a talp fölött kapcsolódik a testhez, vége gyöngysoros. Díszítését csupán két vésett vonal adja. Felirata szerint 1759-ben csináltatta a haraszti ekklézsia. Jelzése nincs, így készítési helyére vonatkozóan csupán any- nyit mondhatunk, hogy bizonyosan magyar munka (I. jegyzék 34. 32. kép). Az edény szerepel az 1817-es vizitációs feljegyzésben, azonban ott úgy említik, hogy keresztelő tál egy ón pohárral.30 Ez a megnevezés első látásra nem illik az ismertetett kannára, viszont a feljegyzett felirat azonos a rajta lévő szöveggel, ezért úgy véljük, az eltérés ellenére ugyanarról a tárgyról van szó. Ez a nagyobb méretű, boroskannákhoz hasonló forma ismert a felvidéki ónműhelyekből, szintén keresztelőedényként használták őket a XVIII. században.31 A másik kanna hasonló az előbbihez, de a talpának kis gyűrűje van, és testéről hiányzik a vésett vonalpár. Felirata szerint 1776-ban készült. Érdekes módon, nem szerepel az 1817-es összeírásban, holott korábban készült. Bár ezen sincs jelzés, feltételezésünk szerint bizonyosan magyar munka (I. jegyzék 35. 33. kép). Az utolsó haraszti edény egy nagyobb méretű, kis szögletes talpgyűrűs, hengeres testű, nagyméretű, kevéssé tagolt kiöntőcsőrrel, amelynek alja vízszintes záródású, ez a megoldás egyedülálló. A fedél közepe enyhén domborodó, rajta helyezték el a nagyméretű, gyűrűs gömb billentőt. A füle a dereka táján kapcsolódik a testhez. Bár ez is jelzetlen, de feltehetően később készült, mint a korábbiak, erre utal a kiöntőcső formája (I. jegyzék 36. 34. kép). A rétfalui egyház úgyszintén több ónkannával rendelkezik. A három edény közül kettő alig néhány cm-es nagyságbeli eltérés mutat, míg a harmadik jóval kisebb. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy a két nagyobb méretű szolgált úrasztali boroskannaként az úrvacsora osztás alkalmával, míg a harmadik kisebb méretűt a haraszti gyülekezet edényeihez hasonlóan esetleg keresztelő kancsóként használták a gyülekezetben. A kannák kis domború gyűrűvel ellátottak, testük hengeres, tagolt kiöntőcsőrrel. A fedelük vízszintes szélű, kissé domborodó tetejű. A kis fogós gömb alakú billentő a fülön rögzített. Díszítése a talp felett és a száj alatt két vésett vonal. A felirat szív alakú keretbe foglalt (I. jegyzék 37-38. 35-36. kép). A harmadik kisebb kanna formailag teljesen megegyezik az előbbiekkel, csupán az arányokat illetően van eltérés, ugyanis a tagolt kiöntőcsőr az edény méretéhez képest túlságosan nagy, a fedél vége felivel. A díszítés szintén azonos. A szöveget keret foglal29 Lásd pl. P. Szalay Emőke 2004. 176. 9. kép 30 „A bizalom pecsété alatt” 2004. 51. 31 P. Szalay Emőke 2004. 60-61. 23
