Horvátországi, Szlovéniai és Burgenlandi Református Egyház - Magyar Református Egyház Javainak Tára 8. (Debrecen, 2005)
A Horvátországi Református Egyház története
A Református Egyház első zsinatát 1930. július 17-én tartotta Belgrádban. Az 58 egyházközség küldötteinek részvételével megtartott Alkotmányozó Zsinaton előterjesztették az országos egyház alkotmányát, amelyet 1933. május 11-én fogadott az ország uralkodója. A már hivatalosan elfogadott Alkotmányt 1933. július 10-én Hercegszöllősőn 26 lelkipásztor és tisztségviselő írta alá. Ágoston Sándor feketicsi lelkipásztort választották püspökké, dr. Kurcz Henriket főgondnokká. Az egyház neve Jugoszláv Királysági Református Keresztyén Egyház lett. Megmaradt a négy egyházmegye, de más néven lettek bejegyezve. 1. Keleti Egyházmegye, esperese Gachal János lelkész, Debeljacsa (Bánát) 2. Nyugati Egyházmegye, esperese Stadler Géza lelkész, Rétfalú 3. Északi Egyházmegye, esperese Dévay Lajos lelkész, Omoravica (Bácska) 4. Déli Egyházmegye, esperese Weimann Péter, Verbász (Bácska) A második világháború kitörésével a drávaszögi (baranyai) és bácskai gyülekezek a Dunamelléki Egyházkerülethez tartoztak ismét, 1943-ban Ravasz László budapesti református püspök meglátogatta a baranyai gyülekezeteket. Másképpen folyt az egyházi élet Szlavóniában, mivel az a független Horvátországhoz tartozott. A református gyülekezetek Német és Magyar Esperességbe szerveződtek. A két esperesség együtt alkotta a Református Keresztyén Egyházat. A reformátusok helyzete Jugoszláviában A II. világháború befejezésével a gyülekezetek nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Földjeiket és ingatlanait államosították, csupán egy kis részüket hagyták meg, így anyagilag is meggyengültek. Az új államban, Jugoszláviában az egyház jogi helyzete is bizonytalan volt. Az egyházközségek négy egyházmegyébe szerveződtek: Bácska-Bá- náti Egyházmegye, Szerémségi-Bánáti Egyházmegye, Szlavóniai Egyházmegye és Baranyai Egyházmegye. A későbbiekben majd csak három esperesség lett: Baranyai- Szlavóniai Egyházmegye, Bácskai Egyházmegye és Bánáti Egyházmegye. Református teológia nem létezett, így lelkész az lehetett, aki a jugoszláv-magyar államszerződésnek köszönhetően Budapesten vagy Debrecenben elvégezte a teológiát, vagy — és talán erre akadt több példa - egy idősebb lelkész lelki és szellemi vezetése mellett elsajátította a lelkészi szolgálat mikéntjét. így szolgáltak egymás mellett, egymást segítve és kiegészítve lelkészek és léviták. Mindeközben a Baranyai Háromszögben és Kelet-Szlavóniában élő reformátusok száma egyre apadt. A második világháború veszteségeivel, kitelepítéseivel, elvándorlásaival elkezdődő és a diplomások, szakmunkások — gyakran évtizedekig tartó, ha nem egy életre szóló — külföldi munkavállalásával folytatódó fogyatkozást csak növelte a jólétnek és a viszonylag liberális kisebbségpolitikának köszönhetően felgyorsuló asz- szimiláció. A délszláv háború kitörését követően a függedenségéért harcoló Horvátország területén élők és a szerbiai reformátusok között egyre nehezebbé vált a kapcsolattartás. Lassan világossá vált, hogy a háború sokáig el fog húzódni, s nem lesz többé lehető11
