Horvátországi, Szlovéniai és Burgenlandi Református Egyház - Magyar Református Egyház Javainak Tára 8. (Debrecen, 2005)
A Horvátországi Református Egyház története
ség a kettészakított jugoszláviai reformátusság újraegyesítésére. Az ismételt továbbtö- redezésnél is súlyosabb volt az a körülmény, amit a szerb megszállás jelentett. Ekkor gyújtották föl a bellyei templomot, amelynek mai napig nem fejeződött be a restaurálása; ekkor próbálták felgyújtani Sztárai Mihály laskói templomát, melynek elpusztított orgonáját Varga Mária szervezésével felújították, ekkor rombolták porig az árpád-kori Szendászló és Kórógy templomát — az előbbi felújítása még nem fejeződött be teljesen, az utóbbi templom azonban már régi formájában ad teret a helyi hívek istentiszteletének. A hívekkel együtt számos lelkésznek is el kellett hagynia otthonát. Kettős János kopácsi lelkész a veszélyes helyzet miatt döntött úgy, hogy követi falujának már Magyarországra menekült nagyobbik részét. Mindössze két lelkész maradt otthon: Csáti Szabó Lajos laskói lelkész és id. Hajek János karancsi esperes. A horvátországi reformátusok helyzete 1993-ban már majdnem másfél éve tartott a háború a volt Jugoszlávia tagköztársaságai között, az önállóságáért küzdő Horvátország területén élő reformátusokat frontvonalak és gyakran változó határvonalak választották el az egyház szervezeti központjaitól. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház területi egysége nem fog többet helyreállni. A Horvát Köztársaság függetlenné válásával a baranyai és szlavóniai gyülekezetek szervezetileg elváltak a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyháztól. Ezért a Horvátország területén élő és a mene- kültségből ez időre hazaérkező református lelkészek, gondnokok, presbiterek 1993. január 30-án összegyűltek a szabad Horvátországhoz tartozó Eszék-Rétfalun, hogy az új történelmi helyzetbe került reformátusok jövőjét illető elképzeléseiket egyeztessék. Ezen a gyűlésen határozták el, hogy az egyház ügyeit átmenetileg Lángh Endre lévita intézze tekintettel arra, hogy ő volt a lelkészi szolgálatot végzők közül a legidősebb. Határoztak arról is, hogy Lángh legkésőbb két éven belül hívja össze az alkot- mányozó zsinatot, és addig dolgozzák ki az új alkotmányt és a szabályrendeleteket. Ezen a gyűlésen határozták el azt is, hogy a Horvátország területén lévő gyülekezetek ezentúl Horvátországi Református Keresztyén Egyház néven új egyházat alkossanak. Ez volt a Horvátországban élő reformátusok első zsinata. 1995-ben, amikor a református menekültek visszatértek Horvátországba, siralmas helyzettel kellett szembesülniük: házaikat kirabolták vagy lerombolták, az infrastruktúrát tönkretették. Az otthon maradottak szintén áldozatok voltak. Ezen állapotok eredményeképpen keserű szakadás keletkezett azok között, akik szülőföldjükön maradtak, és akik a háború elején elmenekültek. Ennek a megosztottságnak szomorú jelei a mai napig érezhetők. A kialakult helyzethez bizonyára több tényező hozzájárult. A háborús évek alatt nem lehetett közös zsinatot tartani, ahol minden gyülekezet képviselője jelen lett volna. Nem volt alkalom párbeszédre, konferenciákra, tanácskozásra az egyház közös ügyeiről. Közben teológia problémák is jelentkeztek. A jövőt illetően kétféle elképzelés feszült egymásnak. Az egyik mögött a nagy létszámú, tekintélyes gyülekezetek presbitériumai és két, menekültségből hazatért lel12
