P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
XVIII-XIX. századi keresztelő edények
Johann Joseph Hickmann bécsi mester kancsója Figyelemreméltó a sárosoros^i kancsó, amely abban különbözik az előbbi eperjesi kancsóktól, hogy a füle megnyúlt és egészen lent kapcsolódik a testhez. Nyakán szintén ott látjuk a vésett vonalat. Fedelébe beütött jegye bécsi mesterre utal. A négyes osztató pajzson az 17 évszámok olvashatók, felette a névbetűkből az első lés a bécsi eredetet kétségtelenül bizonyító W. Vélt készítője a XVIII. század közepén dolgozott108(103. sz. 103. kép). Adam Gottlieh Spiess lengyel mester kancsója A csepei kancsó formája különbözik az előbbiektől, azoknál zömökebb, amit a szélesebb nyak és a fedél domborodó részének kisebb átmérője okoz. Ezen az edényen díszítést találunk a talp szélén, az öböl legszélesebb részén, a nyakon és a fedél szélén valamint tetején, mindenütt ugyanazok a beütött sávok, a derékon több karcolt vonal. A fedél belsejében három jegy, koronás sas, alatta ugyanez a sas kisebb méretben, felette betűk, amelyekből a G S biztosan olvasható, ezek alapján véljük ottani készítését. Feltételezett mestere a XVIII. század második felében, XIX. század elején tevékenykedett109 (104. sz. 104. kép). Ismeretlen jelzetlen kancsók A következő XVIII. századi edények mind jelzés nélküliek, amelynek esetleg az lehet az oka, hogy jelzésük, ha egyáltalán ellátták őket jegyekkel, a fedelükben volt, ez pedig mindhárom kancsónál hiányzik. A nagys^őllösi kis kancsó kúpos talpú, íveken hajló kiöntő csőrrel ellátott, amely felül egyenes, félig fedett. Füle sem a megszokott egyszerű ívben hajló, hanem a rokokó kancsók füléhez hasonlóan felül egy kiálló levélszerű taggal ellátott, majd S alakú a hajlása. Letört fedele helyéről megállapítható, hogy a rokokó kancsókhoz hasonlóan oldakól nyílt (105. sz. 105. kép). A csonkapapi gyülekezet kis kancsója hasonló az előbbihez. Füle nagyobb hajlással kapcsolódik a testhez, kiöntőcsőre ívelt, hiányzó fedele ráhajlott a szájára, ebben különbözik az előbbitől (106. sz. 106. kép). A sspllősgyulai kancsó az előbbiek kör alakjával szemben ovális formájú, felívelő csőrű, fedele ráhajlott a szájperemére (107. sz. 107. kép). Mindezek az edények feltehetően a XVIII. század második felében készülhettek, amire barokk formájúkból következtethetünk. Különleges és már az ónedény készítés hanyadásának korában készült a mespgecsei keresztelőkészlet, amelynek kancsója a klasszicizmus leegyszerűsö108 Stara, Dagmar 1977. 1855. Az említett két edény mellett teljesen azonos forma Toranova, Éva 1980. 161. 5. jegy 145. kép. i°9 Michalska, Janina 1973. 104. 107. jegy 63
