P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
Ebben az esetben szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis felirattal ellátott, mely szerint Miskolcon Saller J műhelyében készült. (87—88. sz. 87—88. kép). A tis^aágteleki gyülekezet kanná) kis talpát kivéve formailag csaknem a XVIII. századi klasszikus arányok szerint készült. Kis domború talpának tagolt kialakítása alul két vésett gyűrűvel az előbbi kannákéhoz hasonló megoldású. Kiöntőcsőre szépen formált, fedelén a fogó szintén a XVIII. századi korongos formát mutatja. Az 1862-ben készült kannán visszatükröződik a korábbi századok színvonala, ettől csupán a megnyúlt fül mutat eltérést, amely szintén a miskolci megoldáshoz hasonló. Bár jelzés nélküli, az előbbiekhez való hasonlósága okán felvetjük a miskolci Salzer műhelybeli készítését (89. sz. 89. kép). Az ónkannák formai sajátosságai A Kárpátalján fellelt ónkannák bemutatása valamint az ismert anyaggal való összevetésük során kitűnik, hogy az edények nagy hasonlóságúk ellenére formai szempontból bizonyon eltéréseket mutatnak. Ez lehetőséget ad arra, hogy megfogalmazzunk egyes központokra vonatkozó sajátosságokat, amelyek további megerősítések után újabb lehetőségeket nyújthatnak az eddig még ismeretien készítési helyű vagy később előkerülő edények meghatározásához. Az erdélyi központok közül a kolozsvári és segesvári kannagyártók edényei kerültek Kárpátaljára olyan számban, hogy megkísérelhetjük sajátosságaik leírását. Mindkét központ edényei hengeres testűek, de míg a kolozsváriak kis domború talppal ellátottak, a segesváriak talpa inkább rézsútos. A segesváriak fedele olykor függőleges peremmel ellátott. A felvidéki ónedény gyártó központok közül három, Pozsony, Eperjes és Kassa mestereitől származik jelentősebb számú edény, amelyek alapján egyáltalán foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel. Elsőként a pozsonyi kannák jellegzetességeként emeljük ki a derékon lévő gyűrűt, amely az eddig ismert anyag alapján más felvidéki központoknál nem tűnik ennyire jellemzőnek. Az eperjesi kannák sajátossága az edény szűkülő teste, bár ezt némelykor kassai edényeken is megfigyelhetjük, de talán ott inkább esetlegesnek vehetjük. Emellett az eperjesi kannák egyértelmű jellegzetességének tarthatjuk a test alsó harmadánál lévő gyűrűt, amely kassai edényeken nem látható. Az eperjesi edények további sajátosságának tűnik a fedél csaknem félgömb alakú kiemelkedése. Emellett az eperjesi edényeken a XVIII. században sem találunk kiöntőcsőrt. A kassai kannák, úgy tűnik, már a XVII. században is jobbára hengeres testtel készültek, amelyre hamarosan felkerült a két gyűrű, ez a XVIII. század fo57
