P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
ban. Megbomlott a korábbi harmónia, az edények elvesztették a századok során kikristályosodott arányaikat, formájuk egyszerűsödése figyelhető meg. Úgy tűnik, hogy a XVIII. század végén, a XIX. század elején az ónedények formájának változása az egyszerűsödés mellett testük megnyúlásában is jelentkezik. Bár ennek a korszaknak az edényei nem jelzettek, így készítési helyüket megállapítani nem tudjuk, ez általános tendenciának tűnik. Mivel az ónedények ebben az időben már elvesztették több évszázados kedveltségüket, feltehető, hogy elsősorban csak megrendelésre készültek, ezért más kiinduló pontunk nem lévén, a kannákon található évszámok alapján soroljuk fel őket. A meyőgecsei gyülekezet kannája teljesen leegyszerűsödött formájú, talpa domború, hengeres teste teljesen sima, eltűntek róla a bordagyűrűk. Kiöntőcsőre egyenes vonalú, fedele domború. Talpán láthatjuk a vésett névbetűket és feliratot, amely alapján a XIX. század elejére tesszük készítési idejét (83. sz. 83. kép). A megnyúlt formát láthatjuk az iysnyétei kannán, amely teljesen sima oldalú, kis talpperemű, fedele a közepén félgömb alakban kidomborodó résszel eperjesi jellegű." 1828-as felirata biztosan megerősíti, hogy a XIX. század első harmadának végén készült (84. sz. 84. kép). Ugyancsak a megnyúlt arányokat tükrözi a barkas'yói egyház kannája, amelynek testén a két egyszerű bordagyűrű és az aránytalanul kis kiöntőcsőr a régi hagyományokhoz való ragaszkodást mutatja (85. sz. 85. kép). Miskolci edények A református egyház ónedények iránt megnyilvánuló igényét tükrözik a következő edények, amelyek azt mutatják, hogy a XIX. század közepén, feltehetően az ekkor éppen születőben lévő historizmus hatására, megindul a visszatérés a korábbi harmonikus formákhoz. A derceni gyülekezet 2. ónkannája kis domború talpával, bordagyűrűivel, tagolt váza alakú fogóval ellátott fedelével, kiöntőcsőrével a klasszikus arányokhoz közelítést mutatja. Sajnos jegy nem található rajta, így készítési helyére vonatkozóan feltételezéseket az alábbiakkal történő összevetés kapcsán tehetünk (86. sz. 86. kép). A nagyberegi egyház 1853-as 2. hengeres testű kannájának magasságához képest kis domború talpa van, amely bizonyos mértékű arány eltorzulást mutat. Kiöntőcsőre alig hajlik, fedelének gombja az edényhez hasonlóan vaskos, váza formájú. Felirata az oldalára a fül és a csőr közé került. A derceni kannával összevetve hasonló a hosszú füle, valamint a billentő fülön történő elhelyezése, amelynek további biztos rögzítését a fedélre futó lemez szolgálja.99 100 99 Toranova, Éva 1980. 140. 74. sz. kanna, io« Küllős Imre 1999. a. 56
