P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
Jesetlen s%á%ad eleji díssjtés nélküli kannák A XVIII. századi formailag nagyon hasonló kassai kannák csupán kis részletekben térnek el egymástól, szerencsés helyzetben díszítményük jelenthet kiindulópontot csoportosításukra. Viszont van egy csoportjuk, amely egyes példányain egyáltalán nincs díszítés. Ezeket a kannákat a rajtuk lévő évszám, mint egyeden kiindulópont alapján soroljuk fel. Ugyanakkor rögtön meg kell állapítani, hogy az évszámokat fenntartásokkal kell kezelni, hiszen ezek többnyire az ajándékozás tényét örökítik meg, ezért a készítés időpontjára vonatkozóan áttételesen használhatjuk. A legkorábbi évszámos a nagybégányi gyülekezet edénye 1726-os datálással. Formailag olyan altípusba tartozik, amelyen a hengeres test jellegzetes, erősen domború talpa alsó pereme felett kissé behúzott, tagolt. A testen megjelenő bordagyűrűk a szájperem alatt és a talp felett egyenlő távolságban helyezkednek el, a közöttük lévő távolság az előbbi háromszorosa. A jellegzetes, tagolt kiöntőcsőr egyharmada a test magasságának. Ez a tagolás igen arányossá és harmonikussá teszi az edényt. A testnek talphoz illeszkedését kettős gyűrűk emelik ki. Kettős domborodású fedelének fogója makk alakú, billentője egyszerű becsavarodó levél. A makk alakú gomb az ismert anyagban viszonylag ritka, egy 1728-as edényen láthatjuk.86 Viszonylagos dísztelensége ellenére az egyik legszebb darab ebben a típusban. Évszáma alapján legkésőbb az 1720-as évek közepén készülhetett. Sajnos jelzés nincs rajta, így készítőjét meghatározni nem tudjuk, de bátran tarthatjuk kora, feltehetően a XVII—XVIII. század fordulója egyik legjobb kezű mesterének. Ez a kanna azt mutatja, hogy erre az időre kialakult a kassai kannák fent említett jellegzetes megjelenése, amely a század folyamán szinte változatlan maradt (58. sz. 58. kép). A következő kannákon az előbb látott arányok felbomlanak. Egy formai sajátosságuk is van, talpuk nem olyan magas és alsó pereme felett nem behúzott. A gálocsi kanna billentője leveles, gyöngysoros, kiöntőcsőrének fedele szív alakú, fogója korongos. Testén az alsó hármas borda feljebb csúszott (59. sz. 59. kép). A halábori gyülekezet kannájának nincs fedélfogója, alsó bordagyűrűje felcsúszott a fül alá. Az előző edényekhez hasonlóan, a gyűrűket kivéve, díszítés egyáltalán nem látható rajta (60. sz. 60. kép). A haranglábi kanna talpa sérült, hiányos, fedélfogója, billentője megegyezik az ismert kassai változatokkal. Bizonyos sajátosságnak vehetjük, hogy a bordagyűrűk két oldalán, a talp és száj szélén valamint a fedélen pontozott sávok jelennek meg (61. sz. 61. kép). 86 Toranova, Éva 1980. 137. 53. sz. edény. 49
