P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
jelennek meg. Fő díszítménye egy női képmás vállára omló hajjal, fején kis főkötő, nyakában gyöngysor. Jegye azonos az előbbivel, Kassa város címere mellett a szőlőfürt MW jelzéssel (56. sz. 56. kép). Ugyancsak Michal Witko készítette az ungvári gyülekezet 2. sz. kannáját. Ez a kanna különbözik az előbbiektől, nem domború a talpa. Fedele hiányzik, billentője viszont ép, amely a kassai becsavarodó levelet formázza. A kanna talpa felett és szája alatt sarkára állított négyzetek sorakoznak, alattuk rovátkolt sáv. A fő díszítmény két arckép, nő és férfi szembenéző mellképe, akiket nem övez külön keret, hanem felülről háromszög alakban szerkesztett virágos leveles minta csüng a fejük fölé. Hámk mögött a felső mintánál rusztikusabb virágos ág hajlik. A kanna fülén az ismert kassai városjegy mellett láthatjuk Michal Witko jelzését, a szőlőfürtöt (57. sz. 57. kép). A három kanna mutatja, hogy egy-egy mester a feltűnő hasonlóságok ellenére részleteiben új elemeket hordozó formákat készített. A hengeres test azonossága mellett egyik sima oldalú, a másik gyűrűs, illetve domború talp mellett egyenes talpat is alkalmazott. A díszítésben egyéni sajátosságának tűnik a szájat és a talpat övező négyzetes minta, mely itteni használatán kívül pl. lőcsei mesternél is ismert. Ugyancsak eltérő díszítéseket láthatunk mindegyik kannán, ami mindenképpen a készítő igényességét és invenciózusságát bizonyítja. Az edények bizonyára nem megrendelésre készültek, ugyanis felirat egyiken sem található. Jól érzékeltetik ezek a maguk idejében valószínűleg nem egyedülálló edények, hogy mesterük méltán volt céhének elöljárója. XVIII. századi kassai edények A XVIII. században a kassai kannák formailag szinte alig térnek el egymástól, csupán apró részletekben fedezhető fel különbség. Ugyanakkor van egy formai jellegzetesség, amely a XVIII. századi edényeket jellemzi, ugyanis ekkor mindegyik a sajátos un. csőröskanna változatot követi. Ez az elnevezés a szájperemből induló, lefelé keskenyedő kiöntőrész formájából ered. Ennek megfelelően a jellegzetes hengeres, domború talpú, bordagyűrűs, kiöntőcsőrős változatot mutatják. Ez a forma a XVIII. században az ország keleti felében szinte kizárólagos jelentőségre szert tevő kassai edények egyértelműen meghatározója lesz. Bizonyos eltérések megfigyelhetők a díszítményekben is, amelyek tovább könnyítik megkülönböztetésüket a XVII. századi edényektől. 48
