P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Úrasztali boroskannák
A cserfalvi gyülekezet 2. kannája szintén a hengeres testűek csoportjába tartozik. A kissé domború, gyűrűs talpat kettős gyűrű kapcsolja a testhez, amelynek alsó részén domború gyűrű jelenik meg. Fedelének fogója tárcsás, lapított gömbös, billentője becsavart leveles gyöngysorral. A széles vonalsáv díszítés már csak a száj alatt maradt meg. Megtaláljuk a fülnél kialakított sávos keretet, azonban ez már kevésbé gazdag, egyszeres flechelt hullámvonal csupán, amelyet a belső oldalán egyszerű levélsor szegélyez. Az öböl középrészén álló koronás kétfejű sas, teste kevésbé díszes, csupán egy szív alkotja. Kialakításában a flechelés nagyobb súlyt kap, a sas fejét kivéve minden vonal így készült. A díszítmény biztos kezű mestert mutat, azonban nem olyan finom a kidolgozása, mint az előbbieknek (48. sz. 48. kép). Bár jelzése nincs, a formai hasonlóságok alapján felvetjük, hogy Jonas Os- terlamb is lehetett a készítő mester. A mezővári gyülekezet 4. számú kannája formailag megegyezik a bordagyűrűs, talpgyűrűs változattal. A fenyőtoboz fedélfogó az előbbi nagypaládi edénnyel kapcsolja össze. Díszítése eltér a korábbiaktól, ugyanis már nem láthatjuk a hosszú ideig jellemző vonalsávokat, helyettük beütött felületű sávok fogják közre a palást díszítményét, amely az előbbi rajzokkal szemben kevésbé ügyes kidolgozású. Három különböző madár, egy kiterjesztett szárnyú sas, egy patkót tartó strucc és egy begyét sebző pelikán áll flechelt vonallal körülvéve leveles, virágos ágak között. Az egész minta bizonyos fokig gyakorladan vagy kevésbé ügyes kezet mutat. A bordagyűrű alatt és a talpon szabálytalan pikkelymintaszerű flechelt vonalak. Külön figyelmet érdemel a központi helyet elfoglaló strucc alatt látható díszítménye, amely egyszerű levelekből áll. Fülén Eperjes jelzése mellett a zászlós bárány IO betűkel bizonyítja, hogy ez az edény is az ő munkája (49. sz. 49. kép). Jonas Osterlamb mester hét edénye ismét lehetőséget ad arra, hogy bizonyos rá jellemző sajátosságokat állapíthassunk meg. E tárgyi anyag alapján úgy tűnik, hogy három formai típust készített. Láthatunk tőle angyalos lábú szűkülő testű edényt, majd ugyanezt a formát lábak nélkül, míg a harmadik forma a domború talpú, gyűrűvel ellátott, hengeres testű. Mindegyik formai változatban egyaránt található díszes darab és egyszerűbb kivitelű. Talán legkorábbinak a reneszánsz indás díszítésűt tarthatjuk, amelyet a viski kanna mutat. A mester kedvelte az ovális térkialakítást, amely lehetőséget adott rajztudása megnyilvánulására. Ilyen a Szent Család menekülését és a tevén ülő alakot ábrázoló munkája. Ugyanakkor a sasos kanna és a pelikános már kevésbé sikerült. Esetleg felvetjük, hogy kései munkái lehettek. Két kanna, a nagyszőllősi és feketeardói az egyszerű munkát képviseli mindkét csoportban. 43
