P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)

Úrasztali boroskannák

flechelt hullámvonalas, spirálisokkal kitöltött. Az erősen kopott, elmosódott díszítés két ovális szalagfonásos keretbe foglalt arckép, a baloldali férfi, a jobboldali nő arcmása. Díszítésének bizonyos elemei szintén a korábbi eperjesi kannákéval azonosak, ilyen a hullámvonalas minta és a talpon a függőleges vonalak. Jelzése szintén TG mester jegye (41. sz. 41. kép).

Ugyancsak TG mester munkája a beregsomi 1. számú kanna, amelynek alakja teljesen megegyezik a técsői kannával. Billentője, fedélfogója szintén azonos. Ez az edény alig díszített, csupán a szokásos vésett vonalsávokat láthatjuk rajta, de az is csupán egyszeresen jelenik meg a szokásos helyen, a száj alatt és a talp felett. Felirata a fedélen került elhelyezésre.

A kanna egyszerűségével mintapéldánya a mindennapi árúnak. Ezt jól szemlélteti a técsői kannával való összevetése, amelyen a kézi munkával készülő vésett részletek gazdagabbak. Ez vonatkozik még az olyan egyszerű mintára is, mint a vonaldíszes sávok kialakítása (42. sz. 42. kép).

Végigtekintve TG mester edényeit megállapítható, hogy egy formai típuson belül változatos formákat készített. Egyik általa készített forma a szűkülő testű, gyűrű nélküli, amelyet esedeg követ a domború talpú változat, ennek ismerjünk gyűrűs változatát is.

Meg kell jegyezni, hogy az edények feliratai esedeges támpontot sem adnak következtetésekre, így anyagunk birtokában az egyes formai altípusokra vonatkozóan időrendi sorrendet nem állíthatunk fel. Az egyeden évszám éppen a legegyszerűbb edényen jelenik meg. Mivel ez már a XVIII. század elejére utal — 1715 — ennek alapján felvetjük, hogy esedeg a gyűrűs típus a későbbi változat, míg a többi forma inkább a XVII. századra utal. De ugyanakkor az is felvethető, hogy ez csupán a szerény díszítés egyik megnyilvánulását jelenti, ezért került rá éppen erre az edényre.

A TG mester által jelzett edények lehetőséget adnak a díszítés bizonyos nyomon követésére is. Az egyszerű példányokon kívül, amilyen pl. a szernyei kanna, a díszítettek között a reneszánsz szerkesztett minták mellett talán nem véleden, hogy láthatunk két szarvasos ábrázolást. Felmerül a reformátusok 23. zsoltára: Az Úr énnékem őrizőpásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom, Gyónjon7 szép mezőn engemet éltet Es szép kises folyóvízre legelte: lelkemet megnyugtatja szent nevében és vezfrl engem igaz ösvényében, és 42. zsoltára: Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik, Telkem ügy óbajt Uramra. És hozgá fohászkodik. Tehozgád, én Istenem Szpmjuhozik én lelkem. Vájjon színed eleibe Mikor jutok élő Isten? Talán ezek képi megfogalmazásának tekinthetjük? Ebben az esetben felvetjük, hogy ezek a kannák kifejezetten a református vallás szertartásához készülhettek, mint ilyeneket a református egyházművészet egyedi jellegű megnyilvánulásának tarthatjuk.

40