P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben
Általában először az „Úr as^taláho^ való es^kö^ök”-et sorolták fel. Itt az úrvacsora osztás alkalmával használt úrasztali borospoharak, boroskannák, kenyérosztó tányérok feljegyzése mellett megtaláljuk az úrasztali térítők rövidebb, hosszabb leírását. Külön tárgyalták a kereszteléshez való edényeket és keszkenőket. Az összeírás az összeíró személyétől, alaposságától függően több-kevesebb adatot tartalmaz. Általánosságban elmondható, hogy elsőként a legszentebbnek tartott, „E pohár ama% Újtestamentom a% év vérem által” igének megfelelően a borospoharak at sorolják elő, amelyek a gyülekezetek legnagyobb részében ezüstből készültek. Vizsgált területünkön igen ritkák az ónkelyhek, csupán kettőt találtunk, azokat sem használják. Ezután következnek a kenyérosytó tányérok, amelyeknek viszont legnagyobb része ónból készült. Az úrvacsora osztás edényei között a nagyobb méretű bortartók, a boroskannák szerepelnek a következő helyen, amelyek, amint az kitűnik, kevés kivétellel ónból készültek. Az összeírások anyaga a kutatásnál fontos kiindulópontot jelentett, mert az ebben található adatok alapján kereshettük az összeírás során az edényeket az egyes gyülekezetekben. Az ónedények ugyanis sok esetben már nincsenek használatban, ezért kevéssé törődnek velük, kallódnak, aminek teljes pusztulás a végállomása. Az összeírások birtokában azonban gyakran sikerült fellelni, olykor méltadan helyen, ezeket az edényeket. A tárgyi emlékanyag feldolgozás során ennek az összeírásnak az adatait minden gyülekezetnél összevetjük az általunk megtalált edények leírásával. Ez lehetőséget ad arra, hogy megállapíthassuk, mekkora volt az összeírás idején a gyülekezetek birtokában lévő ónedény állomány, milyen mértékű pusztulás történt az elmúlt csaknem két évszázadban. A kutatás számára a források adatainak a meglévő tárgyakkal történő összevetése bizonyos esetekben tárgyi bizonyítékot jelenthet elnevezésekre, tárgyfélék meghatározására stb. Sajnos nem minden gyülekezet esetében állt rendelkezésünkre ez a fontos adategyüttes. Az említett 1808—9-es összeírásban a beregi, ugocsai egyházmegyék anyagát találjuk, amelynek közelmúltban megjelent kiadása nagy segítséget jelentett.28 A Tiszáninneni Egyházkerületben csak az 1890-es években történt ilyen összeírás, így az eredetileg idetartozó gyülekezetekről nem találunk korai adatokat, ezért ennek az összeírásnak a vizsgálatát nem éreztük szükségesnek. Ugyanakkor figyelembe vettük Haraszy Károly ungi egyházmegyét bemutató munkájának ónedényekre vonatkozó feljegyzéseit. 28 Szabadi István 2001. 18
