P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)

Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben

Az edények bemutatásakor a feltételezett időrendben tekintjük át a feltárt anyagot, ezért a legkorábbi edényektől indulunk el. Ez lehetőséget nyújt a könnyebb áttekintésre abban a vonatkozásban, hogy töredékes anyag alapján ugyan, de kísérletet tegyünk az egyes ónedénygyártó központok termékei elterjedési területének megrajzolására, a piackörzetek változásának vázolására.

Az ónedény kutatás támpontjai

Az ónöntő céhek termékeiket az évszázadok során különféle jelzésekkel látták el. Az ónedények elemzése során a készítési helyet illetően meghatározó jelentősége van a rajtuk található jelzéseknek, amelyek a felhasznált anyag megfelelő összetételének bizonyságául szolgáltak. Ez egyrészt a készítő mesterjegye volt, másrészt a város illetve a céh bélyege, majd a céh jelzése a vizsgálat megtörténtének igazolására. Ennek ellenére az ónedények jelentős részén nem találunk jelzést, amelynek több magyarázata lehetséges.

Elsőként említik, hogy a korai időben készült edényeken általában hiányoznak a jegyek, ennek okát abban vélik, hogy még nem vették szigorúan a jelzést. A következő feltételezés az, hogy céhen kívüli ún. kontár mesterek voltak a készítők. Harmadik magyarázat szerint a jelzés előírása ellenére bizonyos tárgytípusokat nem volt kötelező jelzéssel ellátni, illetve a kiemelkedő, értékes darabokat általában nem jelezték.29

Az egyházi ónedények között számos jegy nélkülivel találkozhatunk. Ezek esetében formájuk és díszítésük elemzésével teszünk kísérletet származási helyük megállapítására.

29 Weiner Mihályné 1971. 18-19.

19