Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Nagy Varga Vera: Fatárgyak és egyéb úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben - Fából készült úrasztali edények

K. Csilléry Klára kutatásai szerint az asztal szó a XVII. századig „ellátás, étkeztetés értelemben volt használatos. A XVI-XVII. századi köznyelvi szó- használatban az is megőrződött, hogy az asztal funkcióját betöltő terítéket, tálcát, deszkát a földre helyezték.53

A tál, tányér (tálaló edény) funkcióban megjelenő fatányéroknak és falapoknak fejlődéstörténete összefüggésben van az asztal történetével. 4 Pl. A pozsonyi városháza asztalokkal is rendelkező termeiben a hivatalos jellegű lakomákon a város ezüst- és fehérnemű asztali készletével díszítették a „terített táblátAz 1364-től vezetett városi számadáskönyv adatai szerint a kiadások szerint a név szerint megnevezett vendég „asztala" a részletesen felsorolt ételeket jelenti.55

Braudell közli Montaigne megfigyeléseit dél-németországi utazásáról (1580): minden vendégnek külön ón vagy fatányérja volt; néhol alul fatányérka és felülre került az óntányér. „A fatányérok, amint ezt adatok bizonyítják, bizonyos német vidékeken, de bizonnyal másutt is, egészen a XIX. századig használatban maradtak."56 A délnémet táblaképeken a Krisztus asztalánál jelenet különböző, 1600 előtti megfogalmazásaiban tányérként kenyérszeletek, vagy kerek és ovális deszkalapok szolgáltak. Felismerhetőek az alig mélyített ónkorongok, melyeknek kék foltjai jól megkülönböztethetőek a festményeken.5' A latin discus szó származékai a német nyelvben 'asztal' jelentéssel fordulnak elő.58

A középkorban a lapos tányérformák használata általános volt a készített ételek jellegének megfelelően. A. XVIII. század elejére jelennek meg a parasztkonyhában az ételfélék között a levesek, amelyek a mélytányér használatát szükségessé teszik.59 Radvánszky Béla értékes adatokra hívja fel figyelmünket a kevéssé kutatott tányérhasználatról.60 Apor Péter az óntányér ritkaságáról szól a XVII. századi Erdélyben: ifjúkorában inkább fa tányérról ettek. Haller János „kicsin fa tángyérokat" csináltatott és azt helyezte az óntányérra, arról evett.61 62 Nem lehetett ez kivételes szokás, ha figyelembe vesz- szük, hogy az ón puha anyagában könnyen kárt tehettek a késekA

53 K. Csilléry K. 1959., 1982.

54 K. Csilléry K. 1958. 9. Asztal szavunk terítéket, fatálcát vagy vászonkendőt egyaránt jelölhetett.

55 Ortvay T. 1900. II.3. 182., 184-5.

56 Braudell, F. 1985. 208-9. 211. Hosszú ideig a vendégek egy deszkalapra vagy egy szelet kenyérre tették a húsadagjukat. Ismert a lakomák után a szegényeknek adott kenyértányér, amely egy pecsenyelével átitatott száraz kenyérszelet volt.

57 Braudell, F. 1985. 211.

58 K. Csilléry K. 1958. 4.

59 Kisbán E. 1997. 572-3.

60 Radvánszky B. 1986.186-187., Kisbán E. 1997.

61 Bátky Zs. é.n. 96-7., Bod P. 1978. 34. idézi Radvánszky B.1986.186-7. és Szabó T. A. 1982. III. 723.

62 Küllős 1.1998. 22.

221