Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - II. Kenyérosztó tálak, tányérok
talprész jobbára esetleges tartozék. így inkább a díszítményük mutathat nagyobb változatosságot. Ezért vizsgálódásunk is főképpen a díszítményre irányul. Arra teszünk kísérletet, hogy a díszítményben kimutathatók-e olyan jellegzetességek, amelyek kapcsolhatók egy-egy neostílushoz, vagy esetleg a teljes eklektizálás jellemzi ezeket a szerény edényeket. Először az ezüst tálakat tekintjük át. Ezek közül a legkorábbit 1873-ban adományozták, erősen tagolt, megtört széle a barokkra utal. Vésett díszítése gilusálással gazdagított. (II. 19., 19. kép) Reneszánsz stílusjegyeket mutat a következő 1889-es adományozású aranyozott ezüst tál, amelyen a díszítést a széles ívelt peremen levél és szalagdíszek között antik fejek, öblében gránátalmák alkotják (II. 20., 20. kép) A továbbiak formailag két alaptípusba sorolhatók. Az egyik a keskeny, felhajló peremű, tagolt vagy domború széllel, a másik viszonylag széles, vízszintes peremű. A díszítés helye a formától függ, a felhajló pereműeknél az öböl, a széles pereműeknél a perem díszített. Az első csoportban a legkorábbi 1891-es, öblében gilusált és maratott reneszánsz levéldísz. (II. 21.) Három tál (II. 22-24., 21-22-23. kép) neorokokó kartusba foglalt feliratával a historizmusra utal, míg az utolsón (II. 25.) már szecessziós szalagdísz is jelenik meg. Minden díszítés nélkülöz a muzsalyi egyház (II. 26.) 1868-as tányérja. A vízszintes pereműeknek díszítés szempontjából két típusa van, az egyiken csupán felirat látható, míg a másikon szőlőfürt levelekkel és kalászmotívum. Ez utóbbiakon a felirat az öbölbe kerül. Itt bizonyos időtől függő eltérés látható. A XIX. századiakon csak feliratot találunk (II. 27., 24. kép, II. 28.), a XX. századiak már díszítettek (II. 29., 26. kép, II. 30-31., 27. kép). Két domború peremű tálon virágdísz és felirat alkotja a díszítést. (II. 32-33., 25., 28. kép) A következő csoportba a formájukban is a szecessziót követő tálakat sorolhatjuk. Itt a legkorábbi évszámos 1903-as, domború, öntött, leveles, virágos díszítménye igényes darabbá teszi. (II. 34., 29. kép) 1911-ben ajándékozták azt a karéjos szélű tálat, amelyen a viszonylag széles karimán domború, virágos füzérek idézik a szecessziót. (II. 35., 30. kép) Ritka formájú egy négyszögletes tál, karimájának leveles-virágos szecesz- sziós mintája kiemeli az átlagtermékek sorából. (II. 36.) A század elejének jellegzetes asztali edénye volt a hosszúkás alakú tálca. (II. 77.) Levágott sarkú, háromszög alakú egy ugyancsak 1911-es évszámmal ellátott tál, amelyet karimáján fűrészelt szalagminta díszít. (II. 37., 31. kép) Egy tálpár domborműves díszítésű. (II. 39.) Az utolsó ezüst tál 1939-es évszámú ovális, karéjos szélű (II. 38., 32. kép). Itt említünk két, teljesen sima tányért a század elejéről. (II. 80-81.) Különleges egy tál domború virágmintájával, már egészen kései, 1930-as adományozású. (II. 76., 47. kép). 96
