Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - II. Kenyérosztó tálak, tányérok

A különböző fémből készült tálak legkorábbika 1893-as, díszítését az öblében lévő eklektikus keret adja (II. 40.) A következők díszítése egyszerű, hol vésett szalag és indadísz (II. 41., 33. kép), hol gilusálás és szalagdísz (II. 42-43.). Itt a szecesszió egy 1906-os tálon látható szalag és indadíszként (II. 44.) Csak gilusálás jelenik meg öt évszám nélküli darabon. (II. 45-46., 79.)

Négy egyforma tál a gótikát idézi liliomos orrú íveivel (II. 47-50., 34. kép).

Egy domború peremű szamócákkal díszített tálat 1923-ban ajándékoztak (II. 51., 35. kép). Az utolsó évszámos 1935-ös tál díszítés nélküli (II. 52.).

Négy tálon domború díszítés jelenik meg a peremen virágok és C motívumok (II. 52-55., 36. kép).

Három ovális tál került elő, az egyiken csupán az 1908-as évszám, a másikon vésett virágminta, illetve felirat. (II. 56-58.)

Külön csoportba soroltuk a füles-talpas tálakat, Ezek hasonlóan a század- forduló táján kerültek be az úrasztali edények közé. Egyikük ajándékozási évszáma - 1896 - lehetővé teszi gyülekezetbe kerülésük feltételezett idejének meghatározását. Két csoportba oszthatók, egyik részük a historizmus hatását mutatja (II. 59., II. 60., 40. kép, II. 61., 45. kép., II. 62-63.). Ugyancsak neorokokó egy tál, amely formájában is utal erre. (II. 64.) Egy idesorolható tál egyszerű díszítésű (II. 71., 39. kép).

A talpas tálak másik csoportja a szecessziós díszítésűeké. A jellegzetes stílusjegyek először főként a tálak öntött fülmegoldásaiban jelentkeznek (II. 64., 41. kép), míg öblük gilusált, illetve vésett szamócadíszes. Két másik darabon domború szecessziós szalag (II. 66., 37. kép) és virágminta jelenik meg (II. 68., 42. kép). Két tálon azonos keretminta övez virágfüzéren lebegő angyalkákat (II. 67, II. 72., 43-44. kép) Két tálon domború hólyagok és palmet- ták mellett az öntött fülek figyelemre méltók (II. 70., 46. kép, II. 71-72).

Utolsóként egy oszlopszerű talapzatra helyezett tálat említhetünk, amely ovális és szalagmintáival már az art deco felé hajlik (II. 73., 48. kép), míg egy másik tálon ennek leegyszerűsödött megjelenését láthatjuk. (II. 74., 38. kép)

Áttekintve a Kárpátalján talált kenyérosztó tányérokat megállapítható, amint arra már utaltunk, hogy formai sajátosság nem jellemzi őket, mindegyik korának általánosan elterjedt mindennapi használati edénye. Funkciójukra csupán feliratuk utal. Ugyanakkor van egy csoportjuk, amelyik a sajátos használatára utaló elemeket díszítésében hordozza. Ennek tekinthetjük a búzakalásszal és virággal díszített példákat. A jelenleg ismert anyag alapján úgy tűnik, hogy a katolikus egyházban már a XVIII. században használt jelképek a református egyház klenódiumain csupán a XIX. században jelennek meg.

97