Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak
nyékét is elvittek. Lehetséges, hogy kevésnek tartották a meglévőket, ezért szereztek be később új kelyhet.95 (I. 44., 69. kép) A gálocsi gyülekezetben került elő egy ugyancsak rokokó díszű kis pohár. Az ezüst pohárka domború talpú, rövid szára vastag, kuppája alul nyújtott hó- lyagsoros, enyhén kihajló oldalú, a XVIII. században kedvelt formát követi. Domborított díszítésében az aszimmetrikus kagylók által keretezett C elemmel összekötött három medalionban szarvas, nyúl és oroszlán fekvő alakja látható. Jelzés nélküli, a XVIII. század végén készülhetett. (I. 45., 70. kép) A huszti gyülekezetben találtunk egy újabb aranyozott vörösréz kelyhet, amelyik a barokk halvány jelét őrzi talpának tagolt, karéjos megoldásában. Ugyanakkor a szára sima, a nódusza egyszerű, kuppája szintén sima vonalú tu- lipánkehely, ami már az új stílus, a klasszicizmus nyugalmát mutatja. Feltehetően a XVIII. század második felében készült. (I. 46., 71. kép) Bár adatunk nincs rá, felvetjük, hogy esetleg a Mária Teréziától engedélyezett 1773-ban elvégzett templomfelújítás alkalmából kerülhetett a gyülekezet tulajdonába. A következő még ugyancsak XVIII. századi úrasztali boroskelyhek egyértelműen a klasszicizmus stílusjegyeivel rendelkeznek. A legkorábbi közülük Sigismundus Georgius Metzner jegyével ellátott.96 97 A sima szélű kerek talpa domború, tagolt, szárán levélsor, nódusza tagolt gyűrűs, gömbös, kuppája sima tulipánkehely. Jegye a talpába beütött. (I. 47., 72. kép) Ennek az edénynek a feltűnése bizonyíték arra, hogyan változott a XVIII. század végén az ötvösség országszerte. Az addigi nagymúltú és nagyhírű központok, mint Kassa és Debrecen, fokozatosan lehanyatlottak és helyüket újabb központok foglalták el, amelyek elsősorban az ország nyugati felében alakultak ki. Ide tartozott Győr, Pozsony és Buda. 1779-es évszámmal ellátott a mezőgecsei gyülekezet aranyozott ezüst kelyhe. A domború, tagolt talp sima, kúpos szárban folyatódik, a nódusz balluszteres, a kúppá tulipánkehely. A kehelyhez aranyozott, nyomott díszű vörös bőrtok tartozik, amelyben a kehely mellett a kenyérosztó tányérnak is kialakított helye van. Bár jelzés nélküli a kehely, igényes munka, tökéletes arányokkal. (I. 48., 73. kép) A hozzá tartozó tányér bár dísztelen, teljesen sima, karéjos formája még a barokk utóhatását mutatja. (II. 15., II. 15. kép) Feltehetően debreceni ötvösmunka a nagypaládi gyülekezet kelyhe, amelynek felirata a szájperem alatt látható. Formailag Egey József debreceni ötvös kelyheinek sajátosságát mutatja. Domború, tagolt talpa, szárán az öntött C elemekből álló nódusz, a viszonylag alacsony kúppá alapján véljük, hogy ezt is ő készítette. Egyszerűsége ellenére igényes munka, jól érzékelteti készítője mesterségbeli tudását.9 (I. 49., 74. kép) 95 Lehoczky Tivadar 1996. 681. 96 Kőszeghy Elemér 1936. 296. 1751. 97 í3. Szalay Emőke 2001. 37
