Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak

A rafajnaújfalui gyülekezet kelyhe is a klasszicista formák egyszerűségét mutatja tagolt, domború talpával, nyújtott nóduszával, sima tulipánkehely kuppájával. (I. 50., 75. kép)

A XVIII. századból utolsóként foglalkozunk a forgolányi gyülekezet kely- hével. A tagolt, domború talp, kúpos szár felett, amelyre levélsor hajlik, a körte alakú nódusz összekötő tag nélkül ül a száron, ami esetlenné tesz a poharat. A kúppá feltűnően nyújtott, hosszú. Ennek ellenére jelentős darab, hiszen jegye szerint Nagybányáról származik. Huszár József ötvös munkája, akinek eddig egy javítását ismerte Kőszeghy Elemér.98 (I. 51., 76. kép)

Kelyhek a XIX. század első feléből

A XVIII. század szegénységével szemben a XIX. első felében jelentős számú kelyhet adományoztak a hívek gyülekezeteiknek.

Elsőként a kisgejőczi gyülekezet teljesen sima vonalú, minden díszítés nélküli fedeles kelyhét említjük, amely tagolt, domború talpú, karcsú szárán levélsor és gyűrű. Nódusza karcsú, széles gyűrűvel ellátott. Tulipánkehely kuppájára ráilleszkedik a tagolt, domborúT^ömbös fogójú fedél. Mivel jegy nélküli, mesterét nem ismerjük, készítési helyére vonatkozóan feltételezésünk sincs. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy szerénysége ellenére igényes munka. (I. 52., 77. kép)

Ugyancsak teljesen sima és díszítés nélküli a bilkei gyülekezet kis ezüst kelyhe, amely arányait tekintve az egyik legkecsesebb darab. A kúpos talp, a balluszteres, szögletes, karcsú nódusz, a tulipánkehely kúppá sérültsége ellenére harmonikus mű. Készítési helyét nem ismerjük. (I. 53., 78. kép)

A következő három kehely ebbe a díszítés nélküli, csupán formájával ható csoportba sorolható. Kettő közülük sárgarézből készült, mindkettő az eszenyi gyülekezeté. Az egyik felirata szerint 1832-ben készített kelyhet 1880-ban javították. A javítás feltehetően a nóduszra vonatkozott elsősorban, ugyanis a másiknál ez arányos váza alakú, a javítotton hármas tagolásúvá alakított, így funkciójának, a biztonságos fogás elősegítése, már nem felel meg. Feltehető ebben az esetben is, amit már korábbi művekkel kapcsolatban is megemlítettünk, hogy a későbbi javítások során az új stílusban alkotó mesterek általában nem érzik az eredeti formát, ezért bármennyire jó kezűek is, az eredetivel összehasonlítva, műveik nem érik el az eredetiek szépségét. (I. 54-55., 79-80. kép)

A harmadik anyaga ezüst, külön érdekessége, hogy Szentpétery József a

XIX. század legnagyobb ötvöse készítette. A sima kelyhen az egyedüli díszítés a talpon körbefutó rozettasor. A rövid szár vastag, domború gyűrűben végződik. Az egyszerű munka nem igazán árulja el készítője tehetségét.99 (I. 56., 81. kép)

98 Kőszeghy Elemér 1936. 228.1265.1269.

99 Szentpéteriről lásd Brestyánszky Ilona 1980. 357-373

38