Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

v. Küllős Imre: A kárpátaljai reformátusok történelmi harangjai

1692. évszám olvasható. Az egyháznak már 1610-ben prédikátora volt, 1645 óta anyaegyház. Ennek értelmében feltehető, hogy a harang még a reformációt megelőző korból származik, és a templommal együtt került a reformált gyülekezet tulajdonába. A korábbi fakoronán lévő évszám esetleg a harang felfüggesztő szerkezetének felújítási időpontját jelezte. Ezzel együtt rögzíthetjük, hogy a harang a XVII. században, vagy még korábban készült. Patay Pál véleménye szerint ez a harang is késő középkori, reformáció előtti készítésű.21 22

Feliratos és évszámos harangok

Huszt

Nagyharang (4. kép)

Bronz, bordákkal, felirattal.

A harang felfüggesztése tárcsásra átszerelt. A harangtető domború, a váll legömbölyített. A váll alatt két sima borda között egyenletes, szép antikva betűkkel írt felirat van:

GLORIA SIT 1587 QUI REGIT ASTRA DEO ANNO DOMINI23

A harang hornyán sima borda, pártája sima.

Jelzetlen.

Készült: 1587.

Alsó átmérője: 76 cm.

Súlya: 6 mázsa24

A harangfej ívelt, profilos, könnyített öntöttacél, XIX-XX. századi gyártmány. Meghatározási kísérlet:

A harang gondos kivitele gyakorlott mesterre utal. A felirat szövege forrásainkban máshol nem szerepel. Egy XIX. század második feléből való helytörténeti forrásunk szerint az akkori ref. lelkipásztor - Bikky Ferencz - „Gloria sit soli qui regit Astra Deo. Anno Dni 1587." formában oldja föl.25 Ez a változat már közel áll a protestáns felfogáshoz, ugyanis nagyon hasonlít a később széles körben elterjedt protestáns „Soli Deo Gloria formához.

Az egyház irattára őriz egy levelet, melyben a harangnak rekvirálás alóli mentesítését kérik. Ebben a levélben készíttetőként Izabella királynét, vagy Péter havasalföldi vajdát jelölik meg.26 Az első áliítás képtelenség, Izabella

21 LEHOCZKY 434.

22 PATAY 1999. 431.

23 Feloldva: Dicsőség legyen Istennek, aki a csillagokat igazgatja. Az Úr 1587. éve.

24 A presbitérium 1824-es becslése szerint. Az átmérő és harangsúly adatait az egyházközség irattárában őrzött, a rekvirálás alóli mentesítést kérő levélből vettem. Közli: SIMÁNDI 1997. 372.

25 P. SZATHMÁRY 1996. 42.

26 SIMÁNDI 1997. 372.

279