Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
v. Küllős Imre: A kárpátaljai reformátusok történelmi harangjai
A kezdőjel heraldikai liliom. A harangtest hornyán erős sima borda, a párta terülő, majd közepén kis sugarú domborulattal kúp alakban folytatódik. A párta alsó harmadán lépcsős. Jelzetlen. A harang készítője, a készítés helye és ideje ismeretlen. A harangfej fából készült, nem eredeti, nemrég javították. A harang (nagyobb társával együtt) a különálló harangtoronyban függ. Az 1808-as összeírás szerint: „Tornya fából, melyben egy harangotska vagyon mint edj másás. Ember emlékezésétől fogva miúdig ott lenni tudatik."10 Meghatározási kísérlet: A harang kivitele gyakorlott mester keze munkáját mutatja. Formája tekintetében az előző részben, a nagymuzsalyi harangnál leírtak a mérvadók, tehát XVI-XVII. századi vonások láthatók rajta. A felirat szövegében a felső részén vízszintes vonallal rajzolt Á karakter található. Ez a betűforma átmenet a majuszkula és az antikva betűforma között. Eíasználata a XVI. század első felében volt szokásos.11 A heraldikai liliom - mint szövegkezdő jel - használata igen ritka. Forrásaink szerint csak a XVI. században, annak is csak az első felében volt használatos.12 A szöveg Szent Pált említi. Ez már önmagában is katolikus, ill. reformáció előtti eredetre utal, ugyanis a református vallás nem használja ezt a megnevezést. Hasonló szöveggel két helyen találkoztam; Az Orbán Balázs által leírt 33 db. régi - XIV-XVI. századi székelyföldi harang egyikén találunk egy „SANC-TA CATERINA ORA PRO NOBIS" feliratot,13 és egy 1695-ben öntött bécsújhelyi harangon a bordák közötti körirat alatt a palástra írva a „SMARTINE ORA PRO NOBIS" feliratot.14 Tekintettel arra, hogy ezek is r. k. templomokból származnak megállapítható, hogy az általunk vizsgált harang - felirata alapján - a reformáció előtt, illetve r. k. megrendelésre készült. Patay Pál a harang készítését szintén reformáció előttinek tartja.15 Egyháztörténeti forrásunk szerint: „A község 1595-ben már ref. anyaegyházat képezett, lévén akkori hitszónoka Milotai János, s megtartotta a maga számára a hajdani r. k. templomot is, amely a falu szélén némi magaslaton fekszik, körötte az egykori kolostor nyomaival. A régi harang a kisberegi pálosoké volt. A pálos társház Kisberegen 1552-ben még érintetlen volt. Ezután - 1561-ben - feldúlták és kifosztották. A pálosok ekkor birtokaikat eladták és soha többé nem mentek vissza Kisberegre. 10 PATAY 1999. 435. 11 SPIRITZA 1972. 41. 12 SPIRITZA 1972. 81-83., PATAY 1989. 79. tábla 4. 13 SÍMÉN 1995. 93. 14 PATAY 1989. 75. tábla 4. 15 PATAY 1999. 431. 277
