Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Nagy Varga Vera: Fatárgyak és egyéb úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben - Kenyérvágó deszka, kés és kenyértakaró abrosz

2./ Kenyértakaró abrosz

Három gyülekezet leltárában említést tesznek egy olyan térítőtől, vagy keszkenőről, amellyel az úrvacsora kenyeret takarják le, amikor azt a templomba viszik, vagy amikor betegekhez viszik az úrvacsora kenyeret. A többi gyülekezetben külön nem jegyezték meg melyik térítőt használták erre a célra, de általános szokásnak tekinthető.147 Bőnyön Nagy Katalin cselédlány egy kék selyem, tarka kendőt adományozott az úrasztalához, „mellyel a szent kenyér takartatik le.''148

A beregi és az ugocsai egyházmegye alábbi gyülekezeteiben maradtak fenn az adatok az 1808/9-es összeírásban:

Fancsikán: „Edj veres és kék fejtős asztal kendő, melybe a' kenyeret hordják" Sárosorosziban: „Egy veress szélű Keszkenő; mellyben szokták a' Kenyeret a' Templomba, s a' Betegekhez vinni".

Péterfalván: „Egy kény er takaró kis abrosz"149 150

Táji adatok az úrasztali kenyér történetéhez

Tóth Endre a dunántúli református egyházkerületben (alakult 1612-ben) az 1747-ben tartott püspöki vizitációjának jegyzőkönyvéből a lelkészek által használt ágendákról ad tájékoztatást: 21 gyülekezet lelkipásztorának volt agendás könyve 1747-ben; használták a debreceni-, az erdélyi és T. Szombati István ágendájátA0 Nemcsak a különböző ágendák használatában gyökereznek a református gyülekezetek különböző népi vallásos szokásai.

Petik Ambrus 1784-ben „egy békerített asztalról" tesz említést a békésési templomban, „melyről és aki körül az ő módgyok szerént az Ur Vatsoráját szokták venni."151 * Dankó Imre az úrasztaláról írott művelődéstörténeti tanulmányában adatokat sorakoztat fel annak a tendenciának érzékeltetésére, hogy az úrasztala fokozatosan formálódott át „oltárrá". Ilyen változásnak tartja a XIX. század elejétől több helyen alkalmazott úrvacsorái asztalsátor (asztalsátor-váz) használatát. Kárpátalján a gyülekezetekben is több helyen használják az úrasztala megtérítésekor. Figyelmet érdemel és további kutatásra ösztönző Dankó Imre megfigyelése, hogy az úrasztalán szereplő edények némelyikét egyes gyülekezetekben „ áldozó edényeknek" nevezik, Pl. Simonyiban áldozó tányér.1"12

Illyés Endre szerint a református gyülekezetekben az úrvacsorához a kenyér és bor előteremtése a hívek adakozásából történik. „Több helyen találtam

147 Tenke S. 1990. 120. Régi szokás, hogy felszeletelt úrvacsorakenyeret abroszba téve helyezték az úrasztalára.

148 Illyés E. 1936. 93.

149 Szabadi I. 2001. 62., 130., 274.

150 Tóth E. 1933-4.127.

151 Gilicze L. - Kormos L. 1992.

1?: Dankó I. - Kosa L. 1982. 426. A Felföldön előfordul az áldozás kifejezés. 1985.

240