Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Nagy Varga Vera: Fatárgyak és egyéb úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben - Kenyérvágó deszka, kés és kenyértakaró abrosz
földesúr, de egyszeiú gazdaemberek ajánlatát, kik életük végéig vállalták valamely ünnepen a kenyér vagy a bor megajánlását." A zilahi reformátusok szokása szerint „az úrvacsorát megelőző héten az egyházfiak a templom ajtajába kitették az egyházi ónkannákat és óntálakat. A temlomjáró hívek elvették és más reggel borral, kenyérrel tele hozták vissza. "153 154 A sóvidéki református gyülekezetekben az úrvacsora-osztás után a megyebíró a lelkészlakba hívta meg a presbitereket „agapézni". „Megették a maradék kenyeret és megitták a maradék bort mivel a betegeken kívül, akiknek kívánságuk szerint családtagjaik vihettek egy-egy falatnyi kenyeret, nem lehetett a szerit jegyeket kivinni a templomból,"155 Salánkon (Máram-Ugocsa) 1645-ben a proventus részeként jegyezték fel, hogy az úrasztalára a földesúr szokott adni kenyeret és bort.156 Kós Károly a kidéi kurátor számadásaiban találta a feljegyzést, 1785-ben:"hat rendbéli úrvacsora osztáshoz" vásárolta meg a bort.1"7 Tóth Judit tiszazugi gyűjtéséből tudjuk, hogy a konfirmáltak pünkösdi, első úrvacsoravételéhez a kenyeret és a bort a konfirmandusok szülei adták. „Inokán, Ugon, Sason, Nagyrében általános volt, hogy a kenyeret és a bort a gyülekezet ajánlotta fel az úrasztalához. Kürtön az Aranykönyvbe jegyezték fel ezeket a felajánlásokat. A XX. századi szokás szerint a presbiterek adják a kenyeret és bort, rendszerint mindkettőt ugyanaz a család. A kenyeret nem otthon sütik, hanem pékségben vagy üzletben veszik. "158 Illyés Endre írja, hogy a gazdaasszonyok, leányok életének emlékezetes napja volt „midőn az ő kezük munkájából készült pompás fehér kenyér felkerült az úrasztalára s onnan, mint „szent kenyér" kiosztatott a Krisztust váró gyülekezetnek lelki jegyül. "159 Fél Edit és Hofer Tamás a református Átányból a mindennapi kenyér és az úrvacsora kenyér helyi hagyományából közölnek páratlan adatokat. A kenyér az egyetlen olyan étel, amelynek meglétét az átányiak közvetlenül istennel hozzák kapcsolatba. Vigasztalást nyújtanak és bátorítnak, amikor azt mondják egymásnak: „Míg Isten lesz, kenyér is lesz." A családfő szegte meg és osztotta el a mindennapi kenyeret, amelytől különbözött az úrasztalára való kenyér. Az egyházhoz közel álló családok, többnyire presbiterek szokták megajánlani egy-egy úrvacsorái alkalomra a kenyeret. „Az úrasztalára z^aló 153 Illyés E. 1936. 93. 154 Illyés E. 1936. 93. 155 P. Madar I. 1988. 16. 156 Dienes D.1992. 157 Kós K. 1998.112. 158 Tóth J. 1985. 159 Illyés E. 1936. 93. 241
