Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Nagy Varga Vera: Fatárgyak és egyéb úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben - Kenyérvágó deszka, kés és kenyértakaró abrosz

név: Kesgyartho (1453) a Késmíves (1690). A Késes 1550-től és Késcsináló (Kées tsinálo) családnévként 1647-től adatolt; 1684-ből pedig személy szerint ismert Kescsinalo András neve Máramaros megyéből.122

A középkori Szegeden több kardkovács (Kardos) mellett megkülönböztették a fegyverkovácsokat (Csiszár). A szegedi piacon jó minőségű késeket árultak (1548), a szegedi mesterek termékei mellett azonban külföldről származó import kések is voltak.123

A Székely oklevéltár egyik tanúvallomásában egy menyegzőn történt verekedés és késelés történéseinek - Ferenc János kezét elvágták - felidézésekor a tanuk egy része szablyáról és mások prágai késről beszélnek. Szent- egyházasfalu, 1600: „Azonba csakhamarfelkele az leanj, es égj pragai kést, mellyet ugyian az matkala hozott wolt..."124 Bácskai Vera közöl adatokat 15 gyulai kereskedőnek a pozsonyi harmincad zündorfi filiáján (1545) elvámolt árujáról. A kereskedők többsége kevés árut hozott be, kivételt képezett a több ezer kés, amelynek nagy mennyiségéből arra következtet, Erdélybe vagy a román fejedelemségbe irányuló forgalomba kerültek be.125 Ortvay Tivadar adatai szerint a XIV. századtól keresett és ismert termék volt a pozsonyi, budai, pesti, szepesi és győri kés.

Bodgál Ferenc szerint a XVII. században az egész hódoltsági terület a rimaszombati és gyöngyösi késesek vásárlókörzetéhez tartozott.126

Az osztrák örökös tartományok felől a hódoltsági területre irányuló behozatalnak egyik jelentős tétele az alföldi mezővárosi tőzsérek (kereskedők) által többezer számra szállított kés volt.127 A nagykőrösiek a török hódoltság ideje alatt kereskedelemi kapcsolatban álltak Rimaszombattal, a számadáskönyvek bejegyzései szerint cserépedényeket (főző edényeket) vásároltak. Továbbá a különböző török tisztségviselők számára adott pénzadón kívül többféle lábbelit és nagy számban gyöngyházas nyelű késeket is vásároltak a körösiek.128

Kecskeméti számadáskönyv bejegyzése 1677-ből: „ Gábor György legényétől. vettünk egy pár babos nyelű kést Kara Hasszánnak." Ugyanebben az évben a török tisztségviselőknek diszkrécióért adott ajándékok között mindig szerepel egy kés.129

122 Magyar K. 1993. 586-7.

123 Petrovics I. 1983. 398.

124 Demény L. - Pataki J. - Tüdős K. 1994. 178.

125 Bácskai V. 1991. 22. Neydt Tamás 6000 kés; Emeri Tamás 9000 kés; Radics Urbán (két alkalommal) 28.000 kés

126 Bodgál F. 1980.175.

127 Káldy-Nagy Gy. 1968.

128 Novák L. 1978.15., 33.

129 Az adatokért Kocsis Gyulának tartozom köszönettel. A tihaja, tihaja inasa és szubasa részere fejenként 3 tallér, 1 sajt és 1 kés.

237