Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Nagy Varga Vera: Fatárgyak és egyéb úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben - Kenyérvágó deszka, kés és kenyértakaró abrosz
jelentésű szó átvételét teszik fel. A szláv igető (kopati) a fából kivájás technikájára utal. Sajnos évjelzés nélkül van irodalmi adatunk családnévként való előfordulásáról: Michael Kopanyas, alias Thekneős.n6 A gyúródeszkának (kupaje) ismert egy lapos teknőformájú típusa, amelyet a teknővájó cigányok készítettek a lepénykenyér megformálásához.11' A Dunántúlon a kapinya nemcsak lopótökből készült merítőedény lehet, hanem fából faragott ivópohár, must- és lisztmérő kanál, melence vagy teknő is.116 * 118 Az ezzel megegyező formájú téglány alakú, kis méretű lapos teknőt (fa- melencét), az egy darab fából kivájt májvágót a Székelyföldről ismerjük.119 Lehetőségünk van arra, hogy a Duna-Tisza közéről a ceglédi és szegedi hagyatéki leltárakból bővítsük ismereteinket a paraszti környezet tárgy használatáról a XVIII. század végén és a XIX. század elejéről. Csontos Bárkányi János szegényparaszt inventáriuma (1808) szerint 6 krajcárért talált vevőre a „fa sulyok nyújtogató]ával". 21 fakanál, itcés olajos fapalack és fa sótartó is volt a háztartásban. Gyömbér András és Juhász Erzsébet szegényparaszti helyzetű házaspár inventáriumában (1807) a konyhában sulyok és két „nyujtogatófa" a kamrában pedig egy fenyődeszka és egy kátránytartó faedény is volt még. A nyújtódeszkákat a kifőtt tészta készítésénél használták. Ha azt is tekintetbe vesszük, hogy az elnevezésekben az összeírok nyelvhasználata is tükröződik akkor is tájnyelvi változatokkal gazdagítják szegényes adattárunkat. Bálint Sándor szótára szerint a sulyok a mosás eszköze volt; a tésztát pedig nyújtják vagy lapítják a nyújtódeszkán. A hús felvágására Szegeden is használják a trancsíroz/trancsérol kifejezés. Cegléden a sok fatányér mellett néhány nyújtó deszka is előfordult.120 Kések A régebbi szóhasználatban a kés elnevezései többféle vágóeszközt neveztek meg; ekevas, kard, vagy szablya is egyszerűen kés. Murmellius lexikonában (1533) a kés latin megfelelője: culter; a 'nyeső kés" pedig bidens. A Kolozsvári Glosszákban (1550) a secula, falx: 'sarro vei methele kés'. Szikszai Fabricius latin-magyar szótárában (1590) található 'sza- kacz kees: culter popinarium. Ugyanitt előfordul a faber cultrarius, cultifex elnevezés 'kees czinalo' jelentésben. A Schágli Szójegyzékben (1405 körül) a faber cultrarius: 'kés gyártó'.121 Korán előfordul családnévként a mesterség116 MTESz II. 1970. 565-6. n Morvay J. 1963. 118 o. 42. ábra. A budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményébe Faddról 1963-ban gyűjtött tárgy. 118 Bátky Zs. 1935. 13., ÚMTSz 1992. III. 477. 119 Bátky Zs. é.n. I. 102. 120 Bálint S. 1957.1-II., Juhász A. 1989.151., 155-6., 162., 163-4., Kocsis Gy. 1997. 121 Berrár J. - Károly S. 1984. 399. 236
