Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
A hímzések mintakincsében - mint az ország bármely részén, itt is - a növényi ornamentika érvényesült. Ezek között is a keleties aszimmetrikus ún. bokros, csokros virágminták a dominánsak, amelyek az abroszok sarkaiban helyezkednek el. Szerkesztésükben a hajló virágbokrok mindig egy irányba néznek. A virágok között legszívesebben a gránátalmát, tulipánt, szegfűt, akantuszvirá- got, liliomféléket ábrázolták, kiegészítve itt-ott fogazott szélű levelekkel, kis csigás vonalú kacsokkal kiterített sokszirmú virágokkal, amelyek a keleti motívumkincsből átvett jellegzetességek. Jellegzetes török mintából alakult ki úrasztali térítőink egyik legszebb és országosan elterjedt motívuma, a csigavonalban hajló virágos ág. A korsóból, szívből, tulipánból kinövő, szimmetrikusan megszerkesztett virágbokor a reneszánsz díszítőművészetből származik. A minták statikusan ismétlődnek, vagy határozott vonalú indával kapcsolódnak össze. így az elrendezésben inkább a török hatás érvényesül. A virágornamentika mellett találkozunk állatábrázolással is. így pl. egyházi szimbólumként két térítőn is találkoztunk a zászlós báránnyal, láthattunk sasábrázolást, szintén mint egyházi szimbólumot a huszti kehelytaka- rón. különösen szép példáját láthattuk a munkácsi vászon térítőn két féle szerkesztésben is a fiait vérével tápláló pelikánnak, találkoztunk galambábrázolással és a beregsomi térítőn stilizált sárkányábrázolással és - ami igen ritka ebben a korban - hattyú ábrázolásával is. Úrasztali térítőn egyedülálló szerkesztésben láthattuk a técsői egyház térítőjének a szélén körben a bod- ros farkú, ágaskodó oroszlánokat. A színek alkalmazásában a XVIII. századtól kezdve fokozatosan a felvidéki úrihímzések hatása érzékelhető. Az öltéstechnikák közül a meglévő kézimunkákon a laposöltés különféle változatait és a száröltést alkalmazták a leggyakrabban. Irodalom V. EMBER Mária: Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. FELHOSNE CSISZÁR Sarolta: Szakrális építmények népművészete Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében. Beregi Múzeum Adattára, kézirat, 39. sz. FÜGEDI Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben. Miskolc, 1993. MOENÁR Ambrus: A Técső-i Helvét Hitvallású Egyház ingó javainak Lelet- Tára. In: Vallási néprajz 9. Kárpátaljai tanulmányok. Szerk.: Kül- lős Imola és Molnár Ambrus. Budapest, 1997. 333-360. FALÓTAY Gertrúd: Régi erdélyi hímzésminta-rajzok. Szerk. Szabó T. Attila. Erdélyi Tudományos Füzetek, Kolozsvár 1941. PAEOTAY Gertrúd: A magyar református templomok úrasztali térítői. In: Magyar református templomok. I. kötet. Főszerk. Kováts J. István. Athenaeum, Budapest 1942. 289-311. 188
