Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
pén lévő sasminta, amelyről Nékám Lajosné összehasonlító elemzéssel egyértelműen megállapította, hogy a kitárt szárnyú sas János evangélista jelképe. A huszti terítő sasábrázolásának is liturgikus értelme van. Ezt az értelmezést erősítik a terítő többi motívumai is. Oroszlán 12 ágaskodó, a hátára felkunkorodó, sziromlevélszerűen mintázott farokbojtos oroszlán díszíti a técsói egyház egyik térítőjének a széleit (25. sz. rajz). A profilból ábrázolt, a szélek közepén álló oroszlánok egymással szemben, a sarkokban lévők, a terítő szélének vonalán állnak és egy irányba néznek. Az oroszlán alakjával a Bibliában is gyakran találkozunk. Az Ószövetségnek és az Újszövetségnek is kedvelt alakja. „Pozitív és negatív értelmezése is megtalálható, attól függően, hogy az erejét a jónak vagy a rossznak a szolgálatába állítja-e". Krisztust is jelképezték oroszlánként. Az oroszlán rejtőzködő tulajdonságát azonosították Krisztussal, aki „gondosan elrejtette isteni mivoltának jeleit, amikor testet öltött és emberré lett „És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk".37 38 Az ágaskodó és a fejükkel az érkező felé forduló oroszlánábrázolások a hatalmat jelképezik. Nyilván valamilyen hasonló értelmezésben kerülhetett rá erre a kis patyolat úrasztali térítőre az oroszlán motívum. X- * XHattyú és sárkány Recés abroszok díszítményei között láthattunk egy nagyszőllősi terítő szélmintájában hattyúábrázolást (30. sz. fotó), egyik beregsomi terítő mintájában egy már alig felismerhető sárkányos mintát.(27. sz. fotó). Selyem úrasztali térítők A XVII. századtól a leltárak folyamatosan jelzik, hogy voltak az úrasztali készletekben selyemterítők is. Számuk nem csak területenként volt eltérő de falvanként is. A leírások gyakran igen szűkszavúak. Legtöbbször csak a számukra az anyagukra, színükre térnek ki. Néhol azonban szükségesnek tartották bemutatni a mintázatukat is. Majdnem csak számszerű felsorolással találkozunk pl. Szőllősgyulán, ahol „egy nagy selyem keszkenő és hat régi, egy fél selyem tarka keszkenő" volt 1808-ban. A fovgolányi térítőknek viszont feljegyezték a színüket is „egy veres selyem virágos keszkenő, kék virágos..., egy fekete-fejér színű,—egy gránát szín selyem keszkenő . 37 Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben. Miskolc, 1993. 53 54. 38 Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben. Miskolc, 1993. 181
