Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
a szélek egész díszítményét egy kétféle formában megszerkesztett pelikánminta adja. (18/a, 18/b sz. rajz). Az abrosz négy sarkába egy-egy, míg a négy szélére, két-két nagyméretű csigavonalba zárt pelikánminta került. A pelikánt körbevevő, csigavonalba hajló ág külső és belső vonalához sima és fogazott szélű, lándzsa alakú levelek, hatszirmú virágok és török paprika motívumok kapcsolódnak. Közepében elhajló levélen áll a pelikán három fiával. A vászon összedolgozásának hosszanti vonalán tükörképszerű- en, csigavonal nélkül még 9-9 pelikán látható 4-4 fiával Az egyházművészet szinte minden területén találkozunk a pelikánábrázolással. Egyértelműen Jézus Krisztust jelképezi. Krisztus véráldozatát a bűnös ember megtisztításáért. A legenda szerint a pelikán begyét feltépve, vérével táplálja életre a kicsinyeit. Már a XVI. században megjelenik templomainkban, de később is kedvelt egyházi szimbólum. Visszatérő díszítménye a szószékkoronáknak, és a templomok festett kazettás mennyezetének. Pelikánábrázolással találkozunk, pl. a mezőcsáti (1746), noszvaji (1734)33 34, gyügyei (1767)j4 templomok festett mennyezetkazettáin, és fából kifaragva a lányai (1776), nagyhalászi (1792)35, hódmezővásárhelyi (1732), biharnagybajomi (1742)36 és még számos későbbi templom szószékkoronáján. Galambábrázolás A motívummal egy técsői vagdalásos abrosz mintájában találkozunk (26. sz. fotó). Szimbolikus jelentése miatt megjelenése igen kedvelt a népi kultúrában, a folklórban és a népművészetben is. A térítőn a minden második kockában megismételt, álló helyzetben ábrázolt pávafarkú, koronás galamb minden bizonnyal a Szentlélek megjelenítése. Ezt támasztja alá jelen esetben a térítőn lévő másik megismétlődő motívum, a kehely is, ami egyben megerősítette a terítő úrvacsora alkalmára szánt funkcióját. Sasábrázolás Szimbolikus jelentésével kerülhetett a kitárt szárnyú sas, az 1760-as huszti selyem kehelytakaró közepére. (20. sz. fotó). A művészetek igen kedvelt, ősidőktől használt motívuma a többféle formában megjelenő sas alakja. A református templomokban gyakran találkozunk vele festett mennyezettáblákon, és úrasztali térítőkön is. Fügedi Márta több helyről közöl adatot a huszti térítőhöz hasonló sasábrázolásról. Ezek között van Barkóczi Mária 1665-ös térítőjének a köze33 Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben. Miskolc, 1993. 71. o. 34 Felhősné Csiszár Sarolta: Szakrális építmények népművészete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Beregi Múzeum Adattára, Kézirat, 39. o. 35 U.ott 62-63. o. 36 Fügedi Márta: Állatábrázolások a magyar népművészetben. Miskolc, 1993. 71. o. 180
