Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak

ötvöscéhről a levéltári források feltárásával alapos tanulmány jelent meg Balogh Béla és Oszóczki Kálmán tollából. Ezért mi most az ötvösség történetével nem foglalkozunk, csupán a vizsgált területünkön fellelt ötvösművek közül próbáljuk meghatározni az esetlegesen nagybányai készítésűeket.

A huszti református templom legkorábbi datált úrasztali boroskelyhe 1640- es évszámmal ellátott. A karéjos talpon a függőleges sáv körbe elhelyezett kis keresztekkel áttört. A hosszan felnyúló szár felső részére vésett erezésű levélsor hajlik le. A nódusz már éles vonalakkal és szögletes lapokkal tagolt, hat kiugró részén élére állított rombuszok, vésett virágdísszel a lapjukon adják a díszítést. A nyújtott vonalú kúppá áttört kuppakosárban ül, amely gyűrűvel összefogott szalagokból, köztük gyümölcscsomókból áll, felső részén karéjokkal zárul. A száj alatt vésett Bethlen címer. (I. 4., 5. kép)

A kehely talpának és szárának gótikus jellegzetességei ellenére bizonyosan a XVII. század elején készült. Ezt főként a kuppakosár reneszánszra utaló díszítménye támasztja alá. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy a kúppá fokozatos nyúlásának egyik állomását mutatja. Ez feltehetően a református egyház szokásaihoz való alkalmazkodásnak a jele. A reformátusoknál az úrvacsora kiszolgáltatása két szín alatt történik, a szertartás alatt minden hívő iszik a borból egy kortyot. Ennek következtében a református használatban lévő kelyhek mindig nagyobb kuppájúak mint a katolikus misekelyhek.

Mivel mesterjegy nem található rajta, így feltételezésbe bocsátkozhatunk, ha készítési helyét ki szeretnénk deríteni. A kelyhet felirata szerint 1640-ben készíttette Bethlen István huszti kapitány. Bethlen István nevéhez fűződik a templom felújítása 1638-ban, amint azt 1773-ban feljegyezték.q A nagybányai levéltárban maradt fenn 1639. november 28-án a bányai városbíróhoz írott levele, amelyben „tudós" ötvöst kér Husztra, hogy előadhassa neki, milyen poharakat szeretne csináltatni. A levélre a városbíró Ágoston István ötvöst küldte, aki a neki átadott ezüstöt Bethlen István kérésére szétosztotta az ötvösmesterek között, hogy félretéve egyéb munkájukat, szorgoskodjanak és minél előbb elkészítsék a kért hat egybenjáró poharakat. Bár a levélben nem történik említés arról, hogy mást is csináltatott volna, esetleg nem alap nélkül vetjük fel, hogy a következő évben készült kehely ugyancsak valamelyik nagybányai ötvös műve.9 10

A gyülekezet tulajdonában van egy ezüst kenyérosztó tányér is. A lapos, domború karimás peremmel ellátott tányér karimája csaknem fele az öbölrész átmérőjének. Díszítését csupán a vésett Bethlen címer adja a karimán. Évszáma alapján ez is 1640-ben készült. Talán nem tévedünk, ha felvetjük, hogy a kehellyel együtt a templom felújításának emlékére adományozta

9 A feljegyzés szövegét lásd Máramaros-Ugocsa 1999.126-127.

10 Balogh Béla-Oszóczki Kálmán 1979.129.

14