Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Tenke Sándor: Előszó

retű abroszokig, a rececsipkés úrasztali térítőkkel bezárólag. „A ránk maradt emlékek jól példázzák - összegzi a Szerző hogy a kárpátaljai magyarság kultúrája, művészete semmiben nem különbözött az ország más részén élő magyar közösségek kultúrájától. A XVII-XVIII. századi úrasztali térítők alapanyaga, hímzése, színezése s a használt mo­tívumkincs az egyetemes magyar kultúra szerves része." Nagy Varga Vera főmuzeológus, a ceglédi Kossuth Múzeum munkatársa, a fatár­gyak specialistájának munkája a kötet harmadik tanulmánya (Fatárgyak és úrasztali eszközök a kárpátaljai református gyülekezetekben). A Szerző - a könyv többi auktoraihoz hasonlóan - alapos levéltári és szakirodalmi kutatás alapján mutatja be a gyülekezetekben használatos fából készült tárgyakat, amelyek a korábbi évszáza­dokban ezekkel bőségesen ellátott falusi háztartásokban kialakult életmódot és szo­kásokat is tükrözik. A szakrális- és egyházi célokat szolgáló faeszközöket és -tár­gyakat a következő csoportosításban mutatja be és írja le: fából készült úrasztali edé­nyek, fából készült boros edények az úrasztali készletekben, deszka, kés és úrvacso­rái kellékek, perselyek, egyházládák és szekrények, padok és székek, ütemjelző pál­ca és fatáblák. Szinte valamennyi fejezetben tárgytörténeti adatok vagy adalékok cím alatt részletezi egy-egy használati tárgy fajtáit, profán és szakrális használatát. Ta­nulmánya 37 db XVII-XIX. századból való tárgy leírását tartalmazza. A Szerző egy- egy fejezeten belül bemutatja még a tárgyak táji jellegzetességét, őrzését, használati szokásait és adományozási formáit. A negyedik tanulmány szerzője Külló's Imre villamosmérnök, lelkipásztor, fotódo- kumentátor, aki a kárpátaljai reformátusok történelmi harangjait mutatja be, és meg­kísérel pontos, szakszerű leírást adni azokról, meghatározva, azonosítva öntési ide­jét, mesterét, feliratát stb. Ismeretes, a Magyar Református Egyház javainak egyetlen teljes körű összeírása még 1808-1809-ben történt. Ez az összeírás a gyülekezetek ha­rangjaira is kiterjedt, ezt követően már csak szórványos adataink vannak a reformá­tus harangállományról. Ezért is fontos ez a tanulmány és következtetései, valamint az adatközlés a 28 db XVI-XIX. századi harangról, amellyel a Szerző hozzájárul e szakterületen folyó kutatómunkához. Mind a négy tanulmány gazdag irodalomjegyzéket ad, amelyeket a műtárgyak­ról készített fotók és rajzok tesznek teljesebbé. A Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteinek tudományos igénnyel feldol­gozott leltára, a kezünkben lévő kiadvánnyal együtt, öt kötetben elkészült és befeje­ződött. A Szentháromság Istené a dicsőség és hála, hogy megáldotta eddig vállalko­zásunkat. Tervünk, ha az Úr akarja és élünk, hogy a kárpátaljai anyag kiadását kö­vetően a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház, a Horvátországi Református Keresztyén Egyház és az 1999-ben alakult Horvátországi Magyar Református Ke­resztyén Egyházhoz tartozó gyülekezetek anyagát, valamint a szlovéniai szórványok és a burgenlandi felsőőri gyülekezet műkincseit tegyük közzé egy kötetben, a Ma­gyar Református Egyházak Javainak Tára című sorozatunk hatodik köteteként. Budapest, 2002 októberében Tenke Sándor az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke 10

Next

/
Thumbnails
Contents