Beregi Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 2. Kárpátaljai Református Egyház 2. (Budapest, 2000)
Bevezetés
IBevezetés A Magyar Református Egyházak javainak tára című kiadványsorozatunk 2. kötetét tartja kezében az Olvasó. A határon túli, a történelmi Magyarország magyar református egyházai valamennyi gyülekezetének műkincsét, templomát, egyéb épületét, harangját, úrasztali felszerelési tárgyait, úrasztali térítőit és más templomi kézimunkáit, valamint könyv- és levéltári anyagát vesszük számba. (Összeírásunk nem terjed ki Erdély és Királyhágómellék gyülekezeteire, ahol a hasonló munka elvégzéséhez biztosítottnak véljük a megfelelő feltételeket és szakembereket.) Sorozatunk első egysége a Kárpátaljai Református Egyház ekklézsiáinak tudományos igényű leltárát tartalmazza. Az első kötetben a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye anyagát dolgoztuk fel. A második és a harmadik kötetben a Beregi Egyházmegye 46 gyülekezete javainak összeírását közöljük, az egyházmegye tárgyi anyagának gazdagsága következtében, két kötetben. A Beregi Egyházmegye első kötetében - ábécérendben, Asztélytól - Gátig - 21 ekklézsia értékeinek listáját, tételesen felsorolva mindennemű ingó és ingatlan javait; ez utóbbiakról pontos állagjegyzéket, muzeológiai leírást készítve gyűjtöttük egybe, amelyet, íme, a kezünkben tarthatunk. Az első kötet szerkezetét alapul véve: a kötetet az egyházmegye jelenlegi állapota (egyháztörténeti összefoglalás) vezeti be; a könyv végén pedig a számba vett anyaghoz felhasznált szakkönyvek, publikációk jegyzékét közöljük, és a Beregi Egyházmegye gyülekezeteinek sematikus térképét, valamint 216 fényképet (Küllős Imre felvételei) adunk közre a templomokról, templombelsőkről, harangokról, műtárgyakról és egyéb templomi felszerelésekről. A kötet szerzői - akárcsak az előzőé - Felhősné Csiszár Sarolta etnográfus-muzeológus, a vásárosnaményi Beregi Múzeum igazgatója, textil-hímzés specialista, Molnár Ambrus református lelkész, ny. esperes, hely- és gazdaságtörténész, etnográfus, P. Szalay Emőke iparművész-muzeológus, a történettudományok kandidátusa, a debreceni Déri Múzeum osztályvezetője, üveg-, fém-, fa-, kerámia-, óntárgyak, ötvösmunkák specialistája, és Küllős Imre villamosmérnök, lelkipásztor, fotódokumentátor. Kötetünk anyagának összeállítása közben fájdalmas veszteség ért bennünket. A 2000. esztendő elején a Mindenható Isten hazaszólította Molnár Ambrus testvérünket, munkacsoportunk vezetőjét. Illő, hogy megemlékezzünk Róla. Mezőberényben született 1922. január 27-én. Érettségit még - a történelmi Magyarországhoz tartozó - Nagyváradon tett, 1941-ben. A következő évben behívják katonának, majd az orosz frontra vezénylik (1943-45). Hadifogságba kerül, és négy évet tölt (1945-49) az asztraháni lágerben. Az életét meghatározó, jellemét formáló esztendők után a lelkipásztori pályára hívta el Őt az Űr. Teológiai tanulmányait a Debreceni Tisza István Egyetem Hittudományi Fakultásán kezdte, de amire elvégezte, addigra már az egyetemből kitaszított, magából kivetett, az ősi kollégium falai közé visszatért Debreceni Református Teológiai Akadémia volt az, ami diplomát adott Neki (1953). Három évi segédlelkészi szolgálat után 1956-tól a sápi, 1967-től a hajdúhadházi, 1984-től 1990-ig pedig a hajdúszoboszlói szent ekklézsiák lelkipásztora. Másfél évtizedig (1975-1990) esperesi hivatalt viselt a Hajdúvidéki Református Egyházmegyében. Életének utolsó évtizedében a Mátraházái Református Lelkészüdülő igazgató lelkésze volt. 13
