Beregi Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 2. Kárpátaljai Református Egyház 2. (Budapest, 2000)
Bevezetés
Érdeklődése a népi vallásosság és a vallásos néphagyományok iránt teológiai hallgató korában kezdődött. Illyés Endre (1897-1962) teológiai professzor keltette fel benne, akinek a munkáihoz illusztrációkat készített, és irányítása alatt gyűjtéseket végzett a gyülekezetekben. A néprajzi munkába 1963-ban kapcsolódott be, az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat révén. Mintegy húsz éven át vett részt ezeken a pályázatokon. Ezért a munkájáért 1967-ben miniszteri dicséretet, 1977-ben pedig Sebestyén Gyula-emlékérmet kapott. 1972-től több Hajdú-Bi- har- és Békés-megyei település monográfiájának megírásában vett részt. Gazdasági és egyháztörténeti témákat dolgozott fel, többek között Hajdúhadház, Biharnagybajom, Békés, Békéscsaba, Mezőberény, Doboz és Szeghalom helytörténeti köteteiben. E munkásságát Kölcsey-díjjal jutalmazták, 1991-ben. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Egyházi Néprajzi Szekciójának megalakulásától vezetője volt haláláig. 1985-ben az ELTE Folklore Tanszékével közösen kiadványsorozatot indított Vallási Néprajz címmel; valamennyi kötetének szerkesztője és munkatársa volt. Több mint száz tudományos publikációja, tanulmánya, népszerűsítő cikke jelent meg nyomtatásban, mind az egyháztörténet (különösen is a helytörténet) tárgyköréből, mind a vallási (szakrális) néprajzi témákban. Vallási néprajzi munkásságát elismerve a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara doctor causa honoris címet adományozott Neki 1996-ban. Molnár Ambrus atyánkfia megbecsülte magyar református népünk örökségét. Kereste és kutatta református hitünk emlékeit. Amit tudott, feldolgozott belőle, és tovább örökítette azt. Emléke legyen áldott! Kiadványsorozatunk Kárpátaljára vonatkozó kötetei után - ahogyan az első kötet előszavában írtuk - a délvidéki, burgenlandi és felvidéki magyar református egyházi javakat gyűjtjük és adjuk közre, ha az Úr akarja és élünk (Jak 4,15). Végezetül egy adósságomat kívánom törleszteni. A kárpátaljai magyar református egyház javai nyilvántartásba vételének, leltározásának és feldolgozásának gondolatát 1995 nyárutoljára datáltam. Holott, Balassa Iván néprajztudós, akadémikus (a Doktorok Kollégiumának tagja) Hegedűs Lóránt püspöknek, a Zsinat akkori lel- készi elnökének 1994. augusztus 28-án írt leveléből kiderül, hogy 1993 őszén ő vetette fel először ezt az ötletet Benda Kálmán akadémikusnak, az Országos Református Gyűjteményi Tanács akkori elnökének. Benda Kálmán váratlan halála (1994. márc. 13.) megakadályozta a munka elkezdését. A Gyűjteményi Tanács alelnöke- ként 1994 késő őszén keresett meg Balassa Iván, és 1995. január elején megbeszélést tartottunk hármasban, vele és Molnár Ambrussal, s megteremtettük a lehetőséget a felmérés megindításához. Köszönet illeti Balassa Iván professzort a teremtő gondolatért, fáradozásáért, a felmérő munka beindításához, Benda Kálmánt az ötlet felkarolásáért, Molnár Ambrust a kutatócsoport tagjainak megszervezéséért és vezetéséért. S még egy nevet kell megemlítenem: Dankó Imre néprajztudósét, aki a kezdetektől fogva latba vetette erkölcsi és szakmai tekintélyét az ügyért. A gyűjtő-, leíró-, feldolgozómunka terhe továbbra is Felhősné Csiszár Sarolta, Külló's Imre és P. Szalay Emőke vállán nyugszik. Adassék nékik erő, onnan felülről, nagy vállalkozásunk befejezéséhez. „És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek / jókedve mirajtunk, és a mi kezünknek / munkáját tedd állandóvá nékünk, / és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá." (Zsolt 90,17) Budapest, 2000 Karácsonyán Fenke Sándor az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke 14
