Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)

A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek

400-500 lelkesnél nem nagyobb gyülekezetben két rektor neve is előjön. Bizonyos, hogy más gyülekezetben is volt külön iskola, de a rektorok nevét azért nem jegyezték fel mindenütt, mert elfogadott gondolat volt az, hogy a minister által felvett dézsmabeli quarta vagy oktava 1/3-a a rektort illette.

Sajnos a XVII. század második felében ezt a vidéket pusztító árvizek, a „pestisnek grasszálása", a meginduló és állandóan erősödő ruszin betelepülés, a nemesi és a paraszti jobbágytelkek elaprózódása, az általános elszegényedés következtében meginduló elvándorlás egyre nagyobb teret biztosított a szláv beáramlásának. A század végén még az ugocsai egyházmegye anyaegyházai között tartják számon, az 1727-es összeírás nem tud róla, de az egyházkerületi jegyzőkönyv szerint még 1736-ban anyaegyház volt.

1787-ben Sásvár már Szirma filiája volt, 3 családdal. Bár a lélekszáma a századok folyamán néha felemelkedett 50 főre is, önállóságát nem nyerte vissza. A XIX. században Fancsikához csatlakozott anyaegyházával, Szirmával együtt. 1884-ben 40,1902-ben 49,1915-ben 42,1941-ben azonban egykori összeírás szerint már csupán 5 lélek volt itt református. Szabó István: Ugocsa megye c. munkájában ezzel szemben 87 református lakost tart számon.

Mindent összevetve Sásvárba, a hajdani református mezővárosba a XVII. század második felétől ruszin betelepülés indult meg, s az egykor színmagyar helységben elfogytak a magyarok. Egy 1993-ban kiadott összeállítás már nem is tartja nyilván a kárpátaljai magyarlakta települések között. Lásd bővebben: Molnár 1997. 59-61.

M. A.

307