Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek
Az ugocsai kisnemesség egyik gócpontja volt. A falu jobbágy-zsellér lakosságában már a XVI. században tapasztalható a magyar elem némi keveredése a beszivárgó ruszinokkal. A vidék XVII. századi általános leromlása idején a nemes családok kihalása folytán a telkek leányági rokonok kezére kerültek, de a zsellérnépesség is teljesen kicserélődött. 1573-ban az adószedők 10 saríópénzt fizetőt és 7 keresztyénpénzt fizetőt találtak itt. 1575-ben 28 lakosa volt, „akik vetéssel nem bírtak..." (nullám habet seminatura). A század vége felé 35 „inquilinus", zsellér lakosa volt. akik fejenként 9 dénárt fizettek. Forrásaink nem szolgáltatnak adatot arra nézve, hogy a XVI. század második felében volt-e önálló anyaegyháza, de bizonyosra vehető, hogy népe a reformáció tanítását követte. 1630-ban a falu jogi állására nézve Erdellyi István 60 éves tanúvallomása igazit el: „Soha a memoria hominum (emberi emlékezet) nem tudja Hetenit és Czepét, hogy Dezmát adott volna, hanem Sarló pénzt adott, mivel Nemes Üllés helly, s az mi Szolgáló ember rajta, csak Sellér s az Nemesek csak Szakaszon adtanak valami Partikulatskat (telekrészt) nekijek s ma is azon nyomorogván Dezmat soha nem attanak, mióta rá emlékezem. Sem az atyámtul nem hallottam, hogy attanak volna soha is." Az 1680-as években sem adtak dézsmát a hetényiek annak ellenére, hogy a következő 21 lakos mind negyedtelkes gazdának van feltüntetve: Oláh Baltazár főbíró, Orosz László, Sipos Ferenc, Csele Mihály, Szabó Mihály egyházfi, Oláh Márton, Szege György, Szege András kerülő, Teley Benedek, Maruch János, Dávid Mihály, Oláh Ferenc kerülő, Márk István, Szabó Péter, Boczó János, Lakó György kerülő, Orosz Simon, Szege Máté, Oláh Gergely, Szász Ferenc kerülő. A zsellérek: Oláh György, Oláh Mihály pásztor, Oláh János. Ebből az összeírásból azonban kitűnik, hogy református egyház volt a faluban, mert Szabó Mihály az aedilis-egyházfi tisztséget viselte. Lakossága a XVII. század végén is megtartotta nemesi kiváltságait. A XVII. század végén még anyaegyház, de 1728-ban már csak lévita szolgált a gyülekezetben: Forgolányi Pál. Az 1786 évi vizitáció szerint Hetényben „holott is négy fő Nemes Emberek vágynak", Csepének a filiája volt. Még 1834-ben is mint leányházat számon tartották, de már az 1843-as összeírásba nem vették számba. Lásd bővebben: Molnár 1997. 44-45. A4. A. 296 I Ietény
