Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)

A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek

Forrásunkban a község 1550-ben tűnik fel egyházával együtt. Ebben az évben ugyanis 50 dénár szószékpénzt fizetett, tehát leányegyház volt. 1553-ban az „In plebano quartalae" 4 kalangya és 4 kéve gabona volt. Az egyházi szolga megnevezése mögött még bizonyára a régi egyház papját értették. A következő két évtizedben zajlott le a nép vallásos életének nagy változása.

Eredetileg a Beregi Egyházmegye benei processusában (járásában) volt. 1576-ban Badócz Lukács bíró idejében 11 terménnyel adózó családfőt írtak össze, akik 26 kalangya és 17 kéve búzát termeltek ebben az évben.

1577-ből ismerjük az első plebanusát, Bereghi Gergelyt, aki mint újhelyi plébános Keresztúri és Karácsfalvát is, mint leányegyházakat ellátta. A lelkész megnevezése: „Gregorius Bereghy plebanus ex Ujheli, Keresztur et Karatzfalva", azaz Bereghi Gergely a nevezett falvaknak plebanusa. 1582- ben Badócz Péter bíró alatt már csak 7 család termelt gabonát, 10 kalangyát és 5 kévét adtak a dézsmába. Ebből jutott a papnak 3,5 kalangya. A század- forduló éveiben semmit sem tudunk a faluról. 1610-ben, amikor Óvári Bálint lett az anyaegyháznak, Ujhelynek a prédikátora, már nem említik mint leányegyházat. A következő évben, 1611-ben a dézsmások feljegyzése szerint „In tota Deserta", azaz az egész falu lakatlan. 1621-ben ezt jegyezték meg róla: régóta lakatlan, puszta. A következő évben azért nem adott dézsmát, mert új lakói vannak: „Rutheni". 1625-ben a báránydézsmajegyzék szerint a karacsfalvi bíró, Szűts Simon, három lakosa Nedenczei Tamás, Mészáros Pál, és Nagy János báránydézsmát adtak. A többiek nem adóztak, mert ruszinok és új jövevények voltak. Újlaki László telepítette be őket. így tehát a falu újra benépesült, de református egyháza teljesen megszűnt. Lásd bővebben: Molnár 1997. 45-46.

M. A.

297

K arácsfalva