Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek
1573-ban igen csekély lélekszámú gyülekezet lehetett, mert az adószedők mindössze 5 olyan családot találtak, akiktől adót szedhettek, fejenként 3 dénár sarlópénzt. Azoktól szedték ezt az adót, akiknek olyan kevés termésük volt, hogy nem lehetett megdézsmálni, vagy azoktól, akik az aratáskor sarlóval kerestek némi gabonát. 1578-ban Bökénynek leány egyháza, és itt is Vári Mátyás végezte a szolgálatokat, ezért 4 kalangya búzát kapott a dézsmából. 1580-ban a farkasfalvi bírák magyar nyelvű levele is a falu kicsinységét mutatja: „Mi Farkasfalvi bírák adjuk tuttokra mindenkinek az kiknek illik a mi levelünknek rendiben tudniillik az 1580 Esztendőben, hogi az mi dezma eo felsege szamara iamborul be szolgáltattuk és leot búza Cassay tíz Cöböllel, Zab eot Cöböl Cassay, melinek bizonsagara attuk az mi levelünket... In Farkasfalva.. A további évtizedekben Péterfalva leányegyháza, az ottani lelkész gondozása alatt. A XVII. században az ugocsai kúriális nemes falvak között tartották számon, mint az alábbi levél is mutatja: „Mi Nemes Ugocsa Vármegyében Farkasfalva nevű faluban lakosok Szász Bálint eo felsege Farkasfalvi fiscalis jószágba lévő hites Bíró és egyszersmind Falus Bíró többekkel együtt úgy mint Baranyi János és Bona Istvánnal edjütt hitünk után valjuk, hogy a Farkasfalvi fundus nemes fundus lévén rajta meghtelepedett Paraszt személyek és egieb Királyi Dezmat Sarló pénznél emberi emlékezetre nem attak. Mi azért kik Sarló pénzt adtanak szám szerent vagiunk Tizenhármán Idest personae No 13 kiktül ment per denar 9 provenialt egy Forint Tizenhat Pénz, Id est Hung fi 1,16." A XVII. század végére anyaegyházzá fejlődött. 1711-ben Bősházi Jánost rendelték prédikátorának. 1728-ban Jeney János volt a lelkész a faluban. 1786-ban ezt jelentette a gyülekezetről az esperes: „Bökényhez tartozik; az hol és három Református Urak olykor mulatoznak s laknak, mint jómagukban" 1941-ben - Szabó István szerint - a mintegy 300 lakója között 128 református volt. Mostanára egyfelől Bökénnyel másfelől Péterfalvával épült össze. Jelenleg Péterfalva része, de lakóik farkasfalvaiaknak vallják magukat. A mintegy 500 főnyi - elmagyarosodott - faluban lakó reformátusok egyházilag Tiszabökény- hez tartoznak. Lásd bővebben: Molnár 1997. 36-37. M. A. 295 F arkasfalva
