Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek
Szintén kisnemesi település. Az adójegyzékben nem szerepel. Egyházáról tudjuk, hogy eleitől kezdve Mater Ecclesiae - anyaegyház volt. Lelkipásztorainak nevét 1629-től ismerjük. 1629 június 17-én ordinálták (szentelték fel és küldték ki szolgálatra) Csekei Andrást. 1634-ben Zempléni Györgyöt, 1637-ben Óvári Istvánt, 1650-ben Kállai Tamást, 1667-ben Komáromi Jánost, 1679-ben Násztrai Miklóst, 1686-ban Nádudvari Györgyöt, 1688-ban Gyügyei Istvánt, 1699-ben Konyári Istvánt rendelte ide szolgálatra a Generalis Synodus (egyházkerületi zsinat). A fentieknél egyebet nem igen tudunk a gyülekezetről. Magának a falunak a körülményeiről, illetve társadalmi helyzetéről némileg tájékoztatást nyújt a következő levél: „Én Nemes Ugocha Vármegyébe Csorna nevű Nemes Helyben Lakozó Csornai János Nemes Személy és egyszersmind említett Szegheny Helyünknek Feö Birája Recognoscalom (bizonyítom) per presentibus (jelenben) és egyszersmind bona fide (jó hittel, igaz hittel) vallom, hogy említett Nemes Helyünkben hét Sellérképen lévő Személyek találtatnak az Királyi Dezmálás idején azoknak is kietteje miserabilis Personák (nyomorult szegély személyek) lévén, ötté cum Dénár 9 fizet sarlópénzt denar negyven eött - Idest den 45, melyet Nemzetes Etey András Dezmas Urunknak kezeben is administraltak, melyrül emlitet Dezmas Uramnak attam ezen Recognitionalisomat...In Csorna Die 13 Septemberis Ani paetentis 1689 Csornai János." Az említett hét személy mindegyike 1/4 sessioval (telekkel) rendelkezett: Tóth Pál, Tóth István, Magyar Lukács, Orosz Demeter, Orosz János, Oláh Miklós, Orosz Mihály. Az előző évek dézsmajegyzékeiben szintén csak 3-5 fő van felvéve, mint akik sarlópénzzel adóznak. Bizonyos, hogy a XVII. század évtizedeiben nem ennyien laktak itt. A dézsmások csak az adófizetőket vették számba, a nemeseket nem, csak abban az esetben, ha azok jobbágytelken gazdálkodtak. A XVII. század vége felé a magyar lakosság fogyatkozóban volt. Máramarosból ruszinok szivárogtak ide. Földesurai is ruszin telepeseket hoztak az egyre nagyobb számban megürülő telkekre. A XVIII. század elején még'anyaegyházként jegyezték, 1728-ban már rendes lelkész helyett Mezey István mint lévita szolgált itt. M. A. 292 c V^soma
