Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
A megvetett prófécia következménye A Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága közgyűlésén 1947. március 24-én Béiefi Benő elnük megnyitó beszéde Ha a mai újszövetségi résznek (Lukács 3 :1—20.) mostanra szóló üzenetét részekre bontjuk, akkor az első, amit meg kell értenünk, hogy Isleflnek meghatározott időben meghatározott mondanivalója van. Nem akármikor kezdte Keresztelő János a maga munkáját, a maga szolgálatát; meghatározható időben vált aktuálissá. Akkor kellett neki szólania, akkor kellett neki a maga munkáját és szolgálatát elvégeznie, amikor Isten kijelölte idejét. Mindég baj származik abból, hogyha az Isten szolgálatára elhívott és kiválasztott emberek nem értették meg, hogy mikor van itt az ő idejük és mikor mit kell nékik szólaniok és cselekedniük. I Mi azt látjuk, hogy a magyar evangéliumi életben éppen ezen a téren van nagy engedetlenség. Nem idejében szólal meg az evangélium, nem idejében szólal meg az evangéliumnak az az üzanete, amit Isten éppen akkor akar szólaltatni. Ha vissza- I tekintünk az 1944 előtti időre, akkor is azt látjuk, hogy előkéseit evangéliummal és elkésett Isten üzenettel fordult az '.igehirdetés a nép felé. És, ha most figyeljük a megszólaltatott jfgéket, újra fájdalmasan, újra keserűséget szülőén, hallani tvagyunk kénytelenek, hogy elkésett evangéliumot hirdet az egyház legnagyobb részben. Vájjon mi, akik egy speciális feladat betöltésére kaptunk Istentől megbízást, nem vagyunk-e részesei ennek a késedelemnek? Vájjon mi magunk is nem elkésve csináljuk-e a ránk bízott feladatokat? És én úgy érzem, hogy itt bűn vallással tartozunk : mi is részesei vagyunk a késedelmezés bűnének.— Még kevésbbé lehet mentségünk, merthalljuk az Isten szavát, halljuk Isten sürgetését régóta. Halljuk az Isten szavát és halljuk az Isten sürgetését és mégis mi is késve cselekszünk. Az a kérésem a Baráti Társaság minden tagjához, de különösképpen azokhoz, akik végzik a munkát, hogy térjünk meg a késedelmezés bűnéből. Térjünk meg abból, hogy késve szóljunk. Ne higyjük el a kísértést, hogy nincs itt most az ideje annak, amit csinálnunk kell. A másik, amit Isten mai Igéjéből mostanra szólóan kiértek és kihallok az, hogy az evangélium hirdetés a pusztába — kiállónak a szava. Az elmúlt esztendőnek a szolgálataira és egymás közti beszélgetéseinkre gondolok. Nagyon sokszor megkeserített bennünket a hiába való szolgálatnak gyötrelme. Nagyon sokszor kellett tapasztalnunk az igehirdetésben, Báráti Társaság tagjaihoz intézett felhívásainkban, az egyház felé szólásaink, népünk felé megszólaló üzeneteink vonalán egyaránt, hogy pusztába kiáltó szó, amit mondunk. Nincs, aki meghallja. Nincs, aki felfogja igazán az Jstennek parancsát. Nincsenek, akik átvegyék a látást. Emiatt nagyon sokszor megkeseredtünk és erőtlenségbe estünk. És ez a mi másik bűnünk, amiről töredelmes vallomást kell tennünk. Ez az, hogy mi az eredményre nézünk és az eredménytelenség keserűségét hordozzuk, holott tudnunk kellene, hogy az Ige kiáltó- nak szava a pusztába. A szolgálatot nem azért kell végeznünk, hogy eredményes-e vagy nem, hogy vannak-e, akik meghallják, vagy nem, hanem azért, mert Isten mondja, hogy itt az ideje. Most kérve kérek mindenkit, Baráti Társaságunk minden tagját, hogy a hiábavalóságok kisértéseiből forduljunk oda a küldő Istenhez és hogyha hiábavalónak is látszik a szolgálat, azért hűséggel végezzük. A harmaidk, amit meg kell most értenünk : az Isten újra monjda : imé a fejsze rávettetett a fái?gyökerére. Ebben az az ítéletes, hogy ezt most Isten nem úgy mondja nekünk, hogy. ezt hirdessük, hanem Ő elsősorban velünk akarja megláttatni ‘ hogy reánk nézve is így van. Esztelen, halogató, tétlen, várói emberek, vegyétek észre, hogy a fejsze rávettetett a fa gyökerére. Legalább ti lássátok már meg I Legalább ti vegyétek már észre ! Legalább ti, akiknek annyiszor montdam. Legalább ti lássátok meg és értsétek meg az eseményekből, a dolgokból, ahogy alakul minden, hogy a fejsze rá vettetett a fák gyökerére 1 Nem játszik az Isten 1 Az Isten az Ő ítéletének hirdetését nem kedvtelésből mondatja, hogy hát erről is hadd beszéljenek, hanem igazság és tény, hogy a fejsze imé a fák gyökerére vettetett. Legyen ez a fa akár a mi közösségünk, akár a mi egyházunk, akár a mi népünk, a gyökerére vettetett a fejsze. Már nemcsak az ágakat szeldesi és nemcsak valami külső vihar tépázza meg, hanem a fejsze, mégpedig az Isten fejszéje vettetett rá a gyökérre. Én MAGYAR REFORMÁTUS EZREDES már nem tudok hinni abban az esztendőben, hogy lenne még egy kísérleti esztendő, mert az Isten azt a bizonyos esztendőt már megadta. Az a bizonyos vincellér már elkérte és Isten megadta. És nem termett gyümölcsöt 1 Ha ezt az utolsó esztendőt nézem, ami tulajdonképpen közgyűlésünk tárgya, akár a mi Baráti Társaságunk közösségi életvonalán, akár a magyar református egyházunk életvonalán, akár a magyar nép vonatkozásában : kétségtelen, hogy a gyümölcsöt nem termette meg. Mi gyümölcsöt hozott a Baráti Társaság imaközössége? Egy fokmérőt mutatunk majd: a pénztári zárszámadást. Még annyira sem volt hite, még annyira sem volt imádsága a mi közösségünknek, hogy anyagilag elő tudja teremteni* és el tudja kérni a gazdag Istentől azt, ami a Baráti Társaság munkájához és szolgálatához szükséges. — Hát, ha tovább nézünk? Ott van a Megbékélés Házának kérdése. Mindenki mondta : de jó lenne ez a találkozóhely 1 De nem volt senki, aki komoly lépést tett volna ennek a kérdésnek megoldására. Vagy ott van a harmadik : a jugoszláviai Énekeskönyv kiadása. Baráti Társaságunk egy kis füzetet adott ki csupán, ezt is egy más vállalattal közösen. Hol van a beígért egész Énekeskönyv? És ha tovább megyünk : Hol van az iratmissziónak az újra való megindítása? A fa gyümölcstelen és a gyümölcstelen fa gyökerén ott van az Isten ítéletének fejszéje. Hogyha magyar református egyházunk fáját tekintem és I keresem rajta a gyümölcsöt, ott még félelmetesebb a gyümölcs- telenség, mert nagyobb közösségről van szó. Mit csinált? Az * elmúlt esztendőben még a zsinatot sem tudta összehozni, még a zsinati választásokat sem tudta lebonyolítani. Ha tovább nézzük a nevelés területén, egyetlen új tankönyvet sem tudott kiadni, az iskolakérdésben sem tudott újnevelésügyi programmot adni. Missziói vontakozásban is alig történt új kezdeményezés. Ahogy így végignézünk rajta,borzalmas dolog látni, hogy a fa gyümölcstelen, mert amely fa gyümölcsöt nem terem, kivágattatik. Ha a magyar élet fáját nézzük és keressük rajta a bűfibánat- ] nak, a hálaadásrfák, a másképpesinálásnak a gyümölcseit,-! akkor megint csak azt kell látnunk, hogy nincs. Nem tisztult, nem javult, az evangélium erői nem tudtak rajta tisztítani, javítani, nem tudtak bele áradni a magyar életbe. Ez a Magya r | Megmaradás Imaközösségének eredménytelensége és tehetetlensége. A fejsze rajta van a fa gyökérén ... I Milyen jó lenne már másról beszélni, És milyen borzasztó évről évre visszatérve mindég ugyanezt kell mondani. Mit gondoltok, miért? Most tekints magadba, testvérem, és most magadat szemlélve, mondd meg, hogy miért kell most is erről beszélni? Mi részed van neked abban, hogy most is ez az Isten üzenete? Én a veled való beszélgetés, a veled való érintkezés, meg a magam megvizsgálása nyomán a következőkben látom az okát annak, hogy ez igy van. Az egyik oka az, hogy a bűnbánatot hazudjuk. Jelszó még I ami ajkunkon is a bűnbánat. A bűnbánat nem tan, a bűnbánat 1 nem prédikáció, vagy bizonyságtétel, hanem a szívnek és a léleknek rettenetes kínja és gyötrelme az Isten előtt. Olyan nincs, nem igaz, hogy gyakoroljuk a bűnbánatot, nem lehet bűnbánat, amelyik után egy csomó »de«, meg egy csomó »iá« következik. Igen, elfogadjuk, hogy bűnösök vagyunk, elfogadjuk, hogy rajtunk az Isten ítélete, de. Ismerlek benneteket, tudom, hogy miket szoktatok mondani, most jön a felsorolása a mentségeknek. Sok ok felsorolása, vagy pedig jön a sok »is«: hogy a többi ember is, vagy ők még inkább is stb.. Másik oka ennek a gyümölcstelenségnek a hitetlenség. A hit nem a szájnak a dolga, hanem a szív ügye. Az igaz hit nem bizonyos dolgoknak, az Isten kijelentett igazságainak igaznak tartása, ahogy a Káté mondja,hanem erős és szívbéli bizodalom. Bizodalom nélküli hitünk van. Száj-hit. Gondolat-hit.. Az a sok panasz, az a sök, még mindég hordozott egyéni sérelem, az a sok benső keserűség, ami ott él bennetek, (engeditek, hogy bennetek a keserűség gyökere növekedjék) ez mind azért van, mert hitetlenek vagyunk. Mert nincs meg a szívbéli bizodat- munk. Nem hisszük el, hogy az Iszen igazán Isten. Viselkedésünk olyan, mintha nem volna Isten, pedig nagy szájjal akarjuk belekiáltani a világba: »VAN ISTENI« A harmadik okát annak, hogy miért van ei a gyümőlci. . 5
