Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
telenség abban látom, hogy az engedelmességünk a második fiú engedelmessége, aki azt mondja, hogy elmegyek, aztán nem megy el. (Máté 21 : 27—31.) Magyarul: engedetlenek vagyunk. Van egy borzasztó kísértése általában a keresztyén életnek és ez rajtunk egészen megesett. Ez a kísértés az, hogy mi. az Isten felismert akaratát helyesnek tartjuk, de aztán valami oknál fogva nem csináljuk. Nem vagyunk őszinték az Istennel szembén sem. Tudjuk, hogy Istennel szemben az engedelmesség volna a helyes magatartás és azt mondjuk Istennek, hogy igen, helyes, elmegyünk, csináljuk — és aztán nem csináljuk. Mennyi mindenre azt mondjuk, hogy ezt megkell csinálni, helyeseljük, és aztán? .És aztán, mintha szó sem esett volna róla, mint az a fiú, aki nyugodtan meg tudta csinálni minden Ígérete ellenére, hogy nem ment el. Jelentkeznek emberek a munkára, amikor a Szentlélek világosan megmutatja az utat, hogy mit kell csinálni és amikor menni kéne, akkor jönnek a más szempontok, természetesen és nyugodtan nem csinálják. Ha a mi munkáinkra gondolok, pl. a diakonissza intézetre, akkor ott a legvilágosabb an látszik az a gyümölcstelenség. A hívásra sokan mondják, hogy elmegyek, aztán ezért, vagy azért — hiszen oka mindég.van a dolgoknak — mégsem mennek vagy jönnek el. Még egy negyedik okát is látom a gyümölcstelenségnek. Ez a negyedik ok abban, van, hogy imádkozunk és mégsem imádkozunk. Elfelejtettünk imádkozni. Vannak imaóráink — én elhiszem, hogy születnek imádságok a csendességben. Éltem meg már ami Baráti Társaságunknak olyan idejét, amikor az imádság hordozott. Én tudom, hogy mit jelent erőben a közösségimádsága. Most nem kapom ezt az erőt. Aztán ott van Tár-* saságunk többi munkása. Az Isten megadta a lehetőséget, hogy az imádság szolgálatával ott álljanak munkáink mögött és a munkában lévő munkások nem kapják meg az imádság erejét, a többiek imádságának erejét. Nem tudunk imádkozni. Tudjátok mit jelent az, hogy nem tudunk imádkozni? Azt jelenti, hogy nincs velünk a Szentlélek. Természetes dolog, hogy nem tudunk imádkozni, de ha mégsem tudunk, ez azt jelenti, hogy. a Szentlélek megszomorodott bennünk. Az a sok romlottság, az a sok boldogtalanság is ennek a bizonysága. Megszomorodott bennünk a Szentlélek. Ennek pedig egy oka van: a prófétálást megvetettük» Ebben látom Baráti Társaságunk gyümölcstelenségének okát, de ebben látom egyházunk és népünk gyümölcstelenségének okát is: a prófétálást megvetettük. Az Isten látókat adott és az Isten a látóknak látásait sorról-sorra valóra váltja. És ti még mindég nem látjátok az igazság útját és még mindég nem hiszitek el, hogy a látás pedig az Istentől van. Még mindég készen vagytok arra, hogy itélgessetek, kritizálgassatok. Megtehetitek, szólhattok rájuk, amit akartok. Ócska, rozzant emberek, többet vétkeznek, mint amit ti tudtok, ocsmánvab- bak, mint aminek ti látjátok őket. De hiszen nem az a baj, hogy őket, hogy minket kritizáltok, hanem az, hogy ti a látást kritizálgatjátok. így nem is lehet gyümölcs. Mert a gyümölcsöt a Lélek termi meg. És most még azt kell mondanom, hogy »talán*, utóljárat vagyunk így együtt. Talán a Baráti Társaságnak is ez az utolsói közgyűlése, mert a fejsze immár a fa gyökerére vettetett és azi Isten nem játszik. Én könyörögve kérlek benneteket a Sofoniás Igéjével: »Keresésiek az Urat mindnyájan, a föld alázatosai, akik az 6 ítélete szerint cselekesztek, keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, — italán« megoltalmaztaltok az Ur haragjának napján. (Sofoniás 2 :3.) Csak ebből is a feltételt ki ne felejtsétek, A feltétel benne ez: » ... akik az ő ítélete szerint cselekesztek . . . « Mégegyszer mondom, jól értsétek meg: AKIK AZ Ő ÍTÉLETE SZERINT CSELEKESZTEK. Mégegvszer mondom:, jól értsétek meg: AKIK AZ Ő ÍTÉLETE SZERINT CSELEKESZTEK, KERESSÉTEK AZ IGAZSÁGOT, KERESSÉTEK AZ ALÁZATOSSÁGOT, TALÁN — óh, milyen borzasztó, amikor az Isten mondja, hogy talán — megoltalmáztattok. Nagyon kérlek benneteket, Baráti Társaság— és én félek, hogy útdíjára kérlek benneteket, — hogy értsétek meg az Istent. — Éppen most itt az éneklés alatt beszélgettünk, tegnap este is megma is és énbennem is az az érzés van, hogyha így maradnak a dolgok, akkor egy becsületes lehetőség van : azt mondani az Istennek: vágd ki azt és a magunk részéről.megtenni] hogy magunk oszlassuk fel azt, ami úgy sincs. 1 Ha igy maradnak a dolgok, én nem látok más jövendőt a Baráti Társaságnak, mint feloszlatni. Mert ha nem tudunk bűnbánatot tartani, ha nem tudunk hinni, ha nem tudunk engedelmeskedni, ha nem tudunk imádkozni, ha nem tudunk Isten ítélete szerint cselekedni, ha a prófétálást megvetjük, akkor nem tehetünk mást, legalább mi, akiknek a látás megadatott, mint beállani Isten fejszéseinek és a gyökérre, amire már rávettetett az Ő fejszéje, azt mondani: vágd ki Uram azt! ORSZÁGOS REFORMÁTUS SZABAD TANÁCS Nyíregyháza, 1947. március 26., 27., 28. j Az Országos Református Szabad Tanács második ülésszakát előre megalapított programmal az Állandó Bizottság hívta össze. Az ülésszakon a Szabad Tanács, nak mind a hat bizottsága működött és eredményes munkáit végzett. Az A bizottság: »Az ige as egyházban« két javaslatot terjesztett1 elő, dr. Victor János előadója után. 38 taggal működött Bakó László elnökletével. A B bizottság: »Az egyház és a jövő nemzedék* is élvégezte munkáját némi módosítással. »A családi neve lés az első századok szelleme szerint« kérdés helyett »A magyar család Isién ítélete . alatt - kérdést tárgyalta. Elnöke: Fekete Sándor, előadója: dr. Fónyad Dezső volt. 38 taggal működött. A C bizottság: »Az egyház intézményes élete« mnn kaját jelentés formájában továbbtanulmányozás végett bocsátotta közre. Elnöke: dr. Farkas Béla, előadója: dr. Szesztay András voltak, 30 kiküldött és több önkéntes taggal működött. A D bizottság: »A gyülekezet élete és szolgálata« Benke József elnökletével működött. Előadója: dr. Jóó Sándor betegség© miatt1 Draskóczy László volit. Két kér. dést tanulmányozott: a lelkigondozás kérdését és a gyülekezeti misszió munkáját a zsidóság és a pogányság felé. A szeretetiizolgálaif problematikájával már nem tudott, foglalkozni. 27 kiküldött, több önkéntes taggal dolgozott. Az E bizottság »Az egyház és a kultúra* munkáját elvégezte, jelentését az egyeztető bizottság elfogadta. Elnöke: dr. Pákozdy László, előadója: dr. Kádár Imre volt, 43 taggal működött, 6 Az F bizottság: »Isten országa és a világ« mind a négy kitűzött kérdést áttanulmányozta, határozati! a g beterjesztette. Elnöke: dr. Magay Ferenc, előadója: Békefi Benő voltak. 47 taggal folytatta tanácskozását. Az On-zágos Református Szabad Tanács ezévi ülésszakának 163 teljes jogú vidéki résztvevője volt (több mint fele a tavalyiaknak), ezek közül közel a fele lel. kész. Résztvett rajta Olivier Bégvin, az Egyházak Világtanácsa titkára is, mint) vendég. Hivatalosan képviseltette magát a tiszántúli református egyházkerület, a Soli Deo Gloria Szövetség, a Magyar Evengéliumi Diák szövetség, a K. I. E. és a Szabad Egyházak Tanácsa. A Szabad Tanács tanulmányi munkájának eredményét az idén is deklarációkban, határozati javaslatokban, jelentésekben hozza nyilvánosságra. A zárógyűlés a, következő ülésszakig az Állandó Bizottság feladatává tette az egyház és az állam szétválasztása kérdésének sürgős tamilmányozását, megbízta Békefi Benő főtitkárt, hogy legközelebbi külföldi útja alkalmával hivatalosan is képviselje a. Szabad Tanácsot és preklamálja végzett1 munkáját. A zárógyűlés kiküldte a Szabad Tanács Állandó Bi. zottságát. Elnöke: Bereczky Albert, helyettes elnöke: dr. Victor János, főtitkára: Békefi Benő, titkárai: Fekete Sándor és dr. Finta István, jegyzői: dr. Magay Ferenc és dr. Szevzlay András, háznagyai: dr. Kádár Imre és Márton László. Tagjai: Bakó László, Benke József, Deme László, dr. Farkas Béla, Farkas József, dr. Fónyad Dezső, dr. Joó Sándor, dr. Karácsony Sándor, Kontra György, dr. Makkal Sándor, Molnár Bálint. Nagy Gyula, dr. Pákozdy László, ifj. dr. Vidor János. MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES
