Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-02-08 / 3. szám
Képek a nyíregyházi református gyülekezet életéből Most, hogy elkezdek cikket írni, rád gondolok kedves olvasóm, amint karosszékedben háíradülsz, megigazítod a pápaszemed, azután elkezdesz lapozni az újságban, hogy vájjon mit írtak már megint ezek a nyíregyháziak? Mi nyíregyháziak azt szeretnénk megírni, hogy nagyon sok mindennek örülünk. Legszívesebben idecsődítenénk ország-világot, hogy más is velünk örüljön. Tudom kedves olvasónk, hogy jó néhány kilométer távolság van köztünk, de azért képzeletben próbálj meg velünk együtt hálát adni. Hát. akkor Isten hozott Nyíregyházán. * VASÁENAP délelőtt van. Bemegyünk a templomba. Alig kapunk helyet, olyan sokan vagyunk. Megkezdődik az éneklés. Nem veszel észre valami furcsát? Megmondom mi az: ritmikusan énekelünk. Még látszik, hogy nem mindenki tudja egészen jól, de már egyszerre megy. ügye mennyivel szebb így az ének? A prédikáció hatalmas bizonysága Isten jelenlétének. Nem Is látni tán olyat, aki ne figyelne oda, hisz magáról az élet egyetlen megoldásáról van szó. Istentisztelet1 után keresztelés. .Bent marad szinte az egész gyülekezet. Az Űr. asztala körül egész sereg ember. Hát nem elég, ha a keresztanyja odatartja a gyereket? Mit akar ez a rengeteg férfi meg nő? Úgy látszik megérezték, hogy nagy dolog felelősséget vállalni egy gyermek életéért. Mindig ugyanaz a keresztelési Ige hangzik el, de Isten mindig újat és és újat ad benne. A kijáratnál alig tudunk szabadulni az újságárusok támadásától. Egész hosszú sorban állnak, az ajtótól szinte a lépcső aljáig újságaikkal felfegyverkezve. »Ébredés«, »Keresztyén Család«, »Naptár«, »Énekeskönyv« hangzik mindenfelé. Úgy látszik, érdemes még ezt a rikkancskodásit is vállalni az Isten országáért. * HÉTKÖZNAP délelőtt van. Menjünk a Gyülekezeti Házba. Egyemeletes sárga épület. Végigmegyünk a földszinten. Most egy titokzatos lépcsőn lefelé kanyarodunk. Előre bejelentem, hogy nem szabad megijedni. Benyitunk a konyhába. Mára éppen aabpelyhet főznek. Csodálkozol, mert még ugye soha nem láttál ilyen konyhát. Csak úgy nyüzsögnek benne az emberek, mert hiszen ez az egyetlen meleg hely a házban. Diakonisszák, papok és akiket, csak el tudsz képzelni. Az egyik sarokban varroda van, a másikban tanulás folyik. Az egyik testvérjelölt javában ismételgeti: »hé eidololatreia — a bálványimádás«, úglátszik görög órára készül. Közben a favágás hangja, a tanulás, lárma és az éhes gyomrok korgása összeolvad egy állandó zsibongássá. Az ember azt gondolná, hogy pokol lehet itt az élet, de a jelenlévők jókedve éppen az ellenkezőjét mutatja. * A BIBLIA-ISKOLÁBA is feltétlenül el kell jönnöd. Éppen most kezdődik a görög óra. Ezen még Szabó bácsi, az egyházfi is résztvesz. Bejön a tanár, köszön: »Eiréne méta ton hümin«. Elmondjuk görögül a »Miatyánkat«. Aztán elkezdjük tanulni azt a titokzatos görög nyelvet, amiről tán el sem tudod képzelni, hogy mért tanuljuk. Elárulom szívesen: Ez a Biblia eredeti nyelve. * • NÉZZZÜK MEG az általános iskolát. Igaz, hogy szénszünet van. Mégis vannak gyerekek. A Gyülekezeti Ház kisterme tele van gyerekekkel. Hát nem örülnek ezek a vakációnak? Vagy talán ennyire szeretnek tanulni? Lehetséges. Verset tanulnak, énekelnek, játszanak. A nótaszó betölti az egész épületet. Az öregek persze haragusznak érte, de mi örülünk neki, hogy ilyen házfelforgató és szokásokkal nem törődő gyerekeink vannak. * MENJÜNK FEL a Gyülekezeti Ház nagytermébe ia. Széles lépcső vezet fel. Hatalmas, kivilágított, fűtött terem. Itt zajlott le a Szabad Tanács, itt vannak a konferenciák és minden előadás. Most éppen gyülekezeti óra lesz. Megérkeznek az emberek, megkezdődik a bibliatanulmányozás. Még egy-két ajtócsapás, aztán már csak az Ige szava hallatszik. * NAGY KÉSZÜLŐDÉS van a Gyülekezeti Ház nagytermében. Már egy hete elvitték a konyhából az összes fakanalat díszletnek. Lassan megtelik a terem. Micsoda előadás lesz itt vájjon? Egyszercsak megjelenik hat negyedik polgárista kislány a színpadon. Igen, ők tartják ma az előadásit. Pénzt akarnak szerezni, mert egy hét múlva már kezdődik Budapesten az Országos Református Nagygyűlés és nekik oda feltétlenül el kel! menniök. * CSÜTÖRTÖK délután van, kezdődik az ifjúsági óra. Ahogy benyitunk, már folyik az énektanulás. Mit vársz vájjon ettől az órától? Hosszas bibliamagyarázatot talán? Akkor talán csalódni fogsz. Elkezdünk beszélgetni egyszerűen az életről. Ni csak, már a finn ébredésről van szó! Elhatározzuk, hogy elolvassuk a Kalevalvát. Egyszercsak harangoznak. Átmegyünk a templomba, hogy Isten Igéjével fejezzük be a délutánt és megköszönjük, hogy mi fiatalok egytiitt lehetünk. * VASÁRNAP délután van. Megállunk a Gyülekezeti Ház kapujában. Egész sereg ember jön, nem tudni mit akarnak, mert ki eltakarva, ki nyíltan egy csészét tart a kezében. Elindulunk utánuk mi is. A nagyteremben gyülekezeti tea lesz. Hátul egy süteményektől roskadozó asztal várja a vendégeket, de hát hol a többi szépen megtérített asztal? Miféle vendégség lesz itt? A vendégek meg, mint akik már itthon vannak, leülnek egymással szembe a kígyózó sorokban felállított székekre, aztán ölükbe rakják a csészét és várnak. Megkezdődik a bibliamagyarázat, műsor, aztán végigkínálják a teát meg a süteményt. Lassan mindenkinek megoldódik a nyelve. Van, aki felkerekedik, hogy leüljön amallé, aki egyedül van. Szóval megkezdődik a gyülekezet családi élete. * ODAKINT 24 fok hideg van, de azért nem fáznak az emberek feljönni a Gyülekezeti Házba. Egyhetes előadássorozatnak most hangzanak el az utolsó előadásai. Férfiak, nők, öregek, fiatalok feszült figyelemmel hallgatják. Kemény lecke, de a múlt felszámolása és tanulás nélkül nem lesz új magyar élet. »Mert ha eltévesztjük az utat, halál és vándorbot vár reánk. Ez prófécia. És a próféciák betelnek.« * Nem tudom kedves olvasónk, hogy te is örülsz-e a mi dolgainknak. Mi látjuk, hogy Isten akar valamit a gyülekezetünkben. Nemcsak a mienkben, hanem a tietekben is. És ha diesekedésnek tűnik fel ez a néhány sor, ám legyen dicsekedés, mert az Isten dolgaival szabad dicsekedni. T. I» 4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
