Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-02-08 / 3. szám
ÉSZREVETTÜK, hogy egyéves a Magyar Köztársaság. De jó lenne, ha mindenki meglátná, Isten milyen kegyelmes volt hozzánk, hogy egyáltalán lehetett Magyar Köztársaság! Irtózatos Itélelzuhata- got állított meg ezzel a kegyelmi té• nyével Isten, Lehetőségeknek, áldott ígéreteknek a szivárványívét helyez e a magyar jövendő fölé. De nagy leckét, óriási szolgálatot is adott benne. A Magyar Köztársaság az Isten kérdése hozzánk. Tudunk-e szabadok lenni? Ahogy végigtekintünk néyünk széles sorain, kétség vágódik a szivünkbe: hátha nem tudunkf Hátha elbukunk a vizsgán? Isten úgy mutata meg nekünk, hogy minden szabad ma o magyar földön, amit kell tennünk és semmi sem szabad, amit nem kell tennünk. Szabad prédikálnunk, nevelnünk, reformálnunk, meg'érnünk, megbocsátanunk. hinnünk, szeretnünk megalázkodnunk, engedelmeskednünk, szolgálnunk és áldoznunk. Nem szabad lázadoznunk, panaszkodnunk, türelmetlenkednünk, haragudnunk, bosszút állnunk, irigykednünk, nagyravágynunk, másoka‘ ítél- getnünk, dicsekednünk és lus'álkod- nunk. Szabad imádkoznunk és dolgoznunk. " Nem szabad kívülről néznünk ennek a szerencsétlen népnek a vergődését. Szabad vállalnunk a magyar sorsot. szabad a Krisztus szolgaságába hajdani nyakunkat. Nem szabad ledobnunk a vál- lainkra tett keresztet. Szabad az eke szarvára vetni a kezünket... Nem szabad hátratekintenünk ... * hogy több imádságot iaényel a j magyar éle1. Ügy látszik, hiába or- , dítjuk a magyar keresztyénség lelki. * ismeretébe, hogy a magyar élet po- \ liiikai és erkölcsi úton megoldhatat- i lan. »Keresztyén« zugpoli ikuskák és ■ erkölcs-sőszök mégis a régi nó'át fújják. Házi politikusaink és közéle'i purifiká'óraink minket vádolnak politizálással. Miért nem hisznek nekünk? Miért nem hiszik el, hogy a magyar élet nyi'ja: bűnbdnatosan megtérni Krisztushoz. * hogy a fiatal magyar demokrácia joggal kérdezhetné meg a magyar keresztyánségtől: hát ti hogy csináljátok a magatok portáján? Ti hogy valósítottátok meg a magatok men- i danivalójátf Vigyázat keresztyének! Amilyen j könnyen búcsúzik a szájoktól a meg- | gondolation ítélet: a magyar de- I mokrácia még nem is demokrácia, olyan könnyen, de sokkal több igazsággal mondhatná a magyar demokrácia a magyar kérész yénségre, hogy már nem is keresztyénség ... Fekete Sándor A KERESZTYÉN BIZAKODÁSA ÉS BIZTONSÁGA Ide, ide kell szemeinket irányítani, hogy inkább reszketni tanuljunk meg, mintsem hiába vigadozni. Könnyű dolog ugyan, hogy) míg csak az embereket hasonlítjuk össze egymással, ki-ki abban a hitben legyen, hogy az ő birtokában olyasmi van, amit másoknak megvetni nem volna szabad; de mikor Isten elé jutunk, úgy omlik össze és semmisül meg ez a bizakodás, mint a kártyavár. Olyanformán van ugyanis a mi le'künk Istennel, mint a test a látható éggel. Szemünkben a látóképessége ugyanis, amíg a körülöttünk fekvő dolgokat szemléljük, érzi az ő látásának a bizonyítékait, de ha a napra irányítjuk tekintetünket, annak túlságos fényétől elvakítva és meghódítva, annak a látásakor ép úgy érzi gyengeségét, mint a közönséges dolgok szemléletekor az erejét. Ne ámítsuk hát magunkat hiú önbiza'ommal, mert ha a többi emberekkel egyenlőknek, vagy náluk nagyobbaknak gondoljuk is magunkat, semmit sem ér ez Isten előtt, kinek Ítélete alá kell bocsátanunk ezt a vélekedésünket. Ha pedig vakmerőségünket az említett figyelmeztetések megfékezni nem tudják, azt fogja mondani az Ür nekünk is, amit a fariezusoknak mosdott: (Luk. 16 :15-) »Ti vagytok, kik az emberek előtt, magatokat igazítjátok de ami becsületes az emberek előtt, az utálatos az Isten e’őtt.« Menj hát és dicsekedjél felfnvalkodottan az emberek előtt a te igazságoddal, mikor az Isten az égből utálatosnak látja. S hogyan beszélnek Istennek azon szolgái, akiket igazán az Ő lelke oktatott? Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem Igaz előtted! (Zsolt. 143:2.) A másik pedig, ámbár kissé eltérő értelemmel, ezt mondja: Nem lehet igaz a halandó ember Istennél Ha perelni akarna Ővele ezer közül egy sem^ felelhetne meg néki. (Jób 6:2.) Itt már világosan halljuk, hogy milyen Istennek az igazsága; olyan t. i., amelynek semmiféle emberi cselekedettel sem lehet eTeget tenni, s amely előtt, mikor ezerféle bűnről kérdez bennünket, egyre sem tudunk mentséget felhozni. Igen helyesen fogta fel ezt az igazságot Pál anostol, Istennek ez a választott eszköze, mikor bevallja, hogy semmiben sem vádolja ugyan őt a lelke, de ezáltal, nem igazul meg. (Kor. 4 :4.) S nemcsak a Szentírásban vannak ilyen példák, hanem az összes kegyes írók is kimutatják azt, hogy ez volt az ő felfogásuk. Tffv Augustinus azt mondja, hogy az összes istenfélő embereknek, kik ezen romlandó testnek a terhe és ezen életnek a gvar’ósága alatt; nyögnek, az az egy reményük van, hogy Jézus Krisztus a mi egyetlen igazi közbenjárónk és hogy Ö maga az engesztelés a mi bűneinkért. Mit hallunk? Ha ez az Ő egyedüli reményünk, hol van a cselekedetekben való bizakodás? Mert azzal- hogy ezt egyedülinek mondja, semmi másnak nem ad helyet. Bernardus pedig így szól: Es valóban, hol van az erőtlenek számára biztos és erős nyugalom és biztonság, ha nem a Megváltó sebeiben? Annyival nyugodtahban lakozom benne, minél hatalmasabb Ő az üdvözítésre: a világ zúg. a test szorongat, az ördög leselkedik utánam: de nem esem el, mert erős sziklára építettem, súlyos bűnt követtem el, lelkiismeretem ha- horog, de nem háborodik meg egészen, mert eszembe jutnak az Ür sebei- Ezekből aztán így következtet: Az Ür knuyörü’etessége tehát az én érdemem; nem vagyok az érdemnek teljesen bíjjával amíg Isten nem. lesz bíjjával a könvörületességnek; hogyha az Ünrak nagy a könvörületessége, hasonlókénen nagvok az én érdemeim is; vájjon miért dicsérjem hát a saját igazságomat? Uram, egyedül csak a te igazságodat emlegetem, mert- ez az enyém is, mivel t. i. Isten az én igazságommá tette. Máshol ismét így szól: az embernek egész érdeme abban áll. ha minden reménységet abba helyezi, ki az egész embert üdvözíti. Hasonlóan beszél ott is, ahol magának tartván a békességet, Istennek hagyja a dicsőséget. Neked — űgvmond — maradjon meg a dicsőség a maira, teljességében, nekem jó dolgom van akkor is, ha a békességet bírhatom: lemondok teliesen a dicsőségről hogy el ne veszítsem azt. ami nekem fel van ajánlva, ha bi- floirlom azt, ami nem az envém. Még világosabban beszél egy másik helyen: az érdemeket illetőleg mit agságoskodik az egvház? Kinek van erősen és alaposabb oka a dicsekedésre Isten szándékát illetőleg? Nine« tehát okunk annak a kutatására, hogv minő érdemek fo’vtán rém el heti ük a jókat- különösen mikor azt halljuk a prófétánál (Ezélt, 36 :22—32.): Nem tiérettetek cselekszem, hanem énérettem, mondja az Ür. .Az érdemeket illetőleg elég tudni azt, hogy az érdemek nem elegendők; De amint elég az érdemre az, ha az érdemekben nem híza. kódunk, úffv az érdemekben va’ó szűkölködne elég az ítéletre. Hogy pedig az érdemeket nyíltan a jócselekedetek helvett használja, azt a szokásnak kell betudni. A végefelé pedig az volt a szándéka, hogy 5 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
