Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-05-17 / 10. szám
Nyelvfdlozófusok sokai törték a fejüket.® nyelvek keletkezése és differenciálódása okán. fen úgy látom, hogy a nyelvek keletkezésének okn az önző elkülönülés. Ezért van két szerelmesnek, egyes osztályoknak!, egy nagyváros alvilágának vagy arisztokráciájának »külön nyelve«. Amikor egy megszaporodott törzsben két vagy több pólus körül érdekközösség alakul ki, majd hasadás és különválás támad a nyomán: a szétválással Ikiezd megszületni a külön dialektus, majd a külön nyelv. • Gen. H :4-ből láthatjuk, hogy az öncéluság egybeesik ai magacsinálta vallással is (teteje az eget érje«). A népek — pogányok létezését a Biblia Isten kegyelmes türelmével és engedőimével magyarázza: »az elmúlt időkben hagyta a pogányo- kat mind a maguk útján haladni« (v. ö. gá’áh > gőj) Csel. 14:16. »Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait, hogy keressék az Uralt!-..« (itt láthatjuk, a népi létünk nem a teremtési rendbe, hahem Isten világkormányzói tényei közé tartozik; ami azt jelenü. hogy »Dei providentia «ed suo viítio« vagy még másképp »... hominum confusione« létezünk). Csel. 17:26 k. A népek pórázát Isten Krisztusban rövidebbre fogta és türelmét sürgetés váltotta föl: »E tudatlanság idejét azért elnézvén az Isten, mostan megparancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek (= hagyjanak föl a »pőj-sággal«), mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, akit árra rendelt...«, Csel. 17:30 k. Isten ama napon kívül minden nép számára rendelt egy napot, amelyen megítóltetik éspedig Krisztusban ítéltetik meg. A népek nem örökéletüek. Isten méri idejüket és Krisztusban ítél, létük-nemlétük fölött. A Krisztuskérdés a népek számára létkérdés. Ezen természetesen nemcsak az athéni areopaguson nevetnek. De seholsem nevethetnek büntetlenül. Isten még a tulajdon »szent népét« is megítélte és szétszórta:' amit megtartott és megtart belőle, önmagáért és ígéreteiért teszi. Már az Ószövetségben elhangzott a szent nép fölött ä »nem-népem« ítélete (lő’ ‘ammi — nem népem, Hós. 1:9 v. .ö. 2:22). Mennyivel inkább ítélhet azok fölött, akikhez semmi különleges nép-szövetségi Ígéret nem köti! Krisztusban derül ki egészen egy olyan ószövetségi Igének az üzenete, mint pl. a. 2. Zsoltár 1—2. verse: Miért mozgolódnak a pogányok (=riépek. gőjim) és morognak a nemzetek hiábavalót? Nekilátnak a föld királyai és összeesküvést szőnek együtt a az Örökkévaló és az ő Föíkentje ellen...« Mint ahogy ,a. természetes embernek lényéhezi tartozik a lázadás, úgy járja át a népek lényét is a lázadás. A politikai tudománybeli nép-fogalmak is az »öncélúság« és a »szuverenitás« segédfogal- miait használják meghatározásaikban. Isten átokkal illeti a népi öneélúságot még választott népe életében is, amint azt! V. Mózes 28-ból láthatjuk. Pedig Izrael neki »szemefénye«. Hát akkor meny-. nyűvel inkább azzal illeti a népek — pogányok) életében, akikről azt mondja, hogy »Im a népek (gőjim) mint egy csöpp a vederben és mint egy porszem a méríegserpenyöbeu... minden népek (gőjim) semmik ő előtte: a semmiségnél és üres* ségnél alábbvalóknak tíirtja...« (És 40:15, 17). Nacionalizmus? A gőjim szó a közelmúlt történelmének leküzdhetetlenül előtörő reminiszcenciái folytán, könnyen azt a ‘gondolatot ébresztheti az érzékeny honfiúi kebelben, hogy nem valami ószövetségi-zsidó öntelt nacionalizmus, ú. n. »teológiája«-é ez? Csakugyan így gondolkozik. a ífibilia a népekről? Vagy 10 talán az Újszövetség mégis csak máskép? Mielőt ezekre a kérdésekre felelnénk, az eddigiek össze foglalásaként feleljünk egy kérdésre: Hogyai keletkeztek a ma élő népek? Hogyan születtek! í ma létező államok. Nincsen egy sem, amely nen vérből, fegyver által és elnyomásból, hódításbó keletkezett volna. A mi hazánk kétségtelenül úgy lett-' hazánkká, hogy keletről idejöttünk és fegyverre 1 leigáztuk azokat, akik előttünk itt éltek.. Az Isten megengedte és eltűrt bennünket mindez ideig. Időt, lakást, határt szabott. Tudja valaki meddig?! Van valami biztosítékunk, hogy újabb 1000 évre is? Egy üzenete van: az a »mostan parancsolja mindenkinek mindenütt. hogy megtérjenek...« CeeL 17:30 k. Az Ujtestamentum tanítása De az Űjtestamentum sem tanít másképp, mint az Ótest&méntum. Ezt mindjárt az a tény is bizonyítja, hogy az ÜT görög nyelvében is két szó van a népre és ez a két szó fordítása az ótestamentumi kettőnek: 'am — laos — (választott) nép, Izrael népe, Isten népe; gőj vagy többesben gőjim — ethnos vagy többesben e t h n é — nép. népek, po- 'gányok. (Mind az Ótestamentumban, mind az Uj- testamentumban előfordulnak egyes kivételek, amikor pl. az ‘am-oií pogány- népekkel kapcsolatban használják (vagy az. ÜT-ban a laos-1) és viszont; de ezek a kivételek nem rontják el a szabályt és helyenkénti exegézissel kiderül a különleges eltérés oka. A Cselekedetek Könyvének már idézett szakasza szerint Krisztusban döntés elé állíttattak a népek (pogányok): »Az elmúlt időkben hagyta a pogányokat (népeket = étimé) mind á maguk útján haladni...« (14:16). »E tudatlanság idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek! mindenütt, hogy megtérjenek...« (17:30 k). A népek létproblémája, kríszto- logiai probléma. Meg kell tanulnunk a történelemről és a saját népünkről is krisztologiai szempontból gondolkozni. Csak ami kriszto-logikus ,iff, az logikus! Jézus missziói parancsával tanítványait »minden népekéhez 1 (= minden pogánynéphez) küldte széf. Nemcsak egyes emberekhez, hanem a népekhez is mint népekhez, Bár ia népek szétválása Istennek nem szíve szerint való akarata volt, ő az emberiség egységét akarta, mégis a kialakult népeket. nemcsak eltűrni, de kegyelmébe fogadni is méltóztatott. Hasonló a helyzet, mint királyság intézményével Izraelben: az ő akarat® ellenére jött* létre, de megengedte és idővel üdvtervébe is beleépítette! a dávidi dinasztiát és a királyság intézményét Népek lesznek iá a végső időkig; az emberiség e differenciáltsága meg fog maradni az emberi történelem istenszabta végéig, (Jel. 5:9. 7:9.) És ahogy a királyság intézménye emberi bűnös akaratból született (v. ö. 1. Sám. 8:5—9, Hós. 13:9—11). de azután kiderült róla, hogy a kegyelmi tervben is benne van. úgy fogadta Isten kegyelmébe m egyes, népeket1 is. népi műveltségűkkel együtt. Ez utóbbinak a jele pedig az, amikor egy nép nyelvén megszólal az Isten Igéje és benne megindul a harc a népi Baal és az Úr között, amikor egy nép döntésre találkozik Krisztussal. Krisztusban egy népen fölragyog az Isten dicsősége: a ■pótból 'am-ixih lehet. Megszentelődhetik tagjaiban. A megszentelődött nép legforróbb belső magja a szentek közössége, az Egyház. Minél igazabb az Egyház, annál jobban meg tudj® szentelni a népét. A megszentelt népek pedig csodálatosan egymásra találnak és megszűnik rajtunk a bábeli szétszakadás minden átka (gyűlölség. népi ellentét stb.). Isten kegyelme azt cselekszi, hogy egy népnek! a legszebb ilegemberibb (képviselői azok közül (kerülnek ki, 'akik Krisztuséi; ugyanakkor pedig ezek tudják egymást megérteni legjobban a népi korlátok! fölött. / Ez a mélységes értelme és magosságos csőit AGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
