Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-05-17 / 10. szám

ája a pünkösti egyházalakulásnak: »Mi módon halljuk hát őket. kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben .születtünk?... halljuk, amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait... A linóik ódnak valá pedig mindnyájan és nagy zavarban valának, egymásnak azt mondván: váj­jon mi akar ez lenni?...« Ez volt rZ első kóstoló abból, hogy Isten kegyelme Bábelt is meg akarja gyógyítani az emberiség életében. Krisztusban oldódnak meg nemcsak a »szociális« problémák (Csel. 2:42 kk, 4:32 kk), hanem a nemzetek között lévő választófal is benne omlik le. (Ef. 2:11 kk.) Amikor egy közösség Krisztusé lesz, föladja öncélúságát, azaz megszűnik gőj lenni. A nemze­teknek is ezt parancsolja. Nem akarja tőlük el­venni azt. amiben különbözetek, csak meg akarja, őket szentelni. Megszentelődve mindent szebben kapnak Tőle vissza, amit odaadtak neki. »Keressé­tek először, az Isten királyi uralmát és az ő igaz­ságát, és mindezek megadatnak nektek ...« (Mt. 6:33.) Az Újszövetség is szembeállítja a laosf és az ethnost, de a íaos-nak már minden nép tagjává lehet; az ethnös-okra ráhull a reménység sugara -- de az ítélet tüzének fénye is... V. ö. Lk. 2:31, Csel. 15:14, 26:17,23, Rom. 15:10 kik, Jelen. 5:9, 7:9, 11:9, 13:7, 14:6. 18:3—4. 23, 21:3, 24:26 (»és a' pogá­ny ok dicsőségét és. tisztességét abba viszik« t. :i. a mennyei Jeruzsálembe), 22:2 (»levelei a pogányák gyógyítására valók«) stb. . Ami n végben kikerülhetetlen ítélet lesz. az most még kegyelemként kínáltatik a népeknek: a néppéválás és meggyógyulás Krisztusban. Sokáig úgy néz ki a népek! életében, bogy nem döntő probléma számukra Krisztus. De miniden nép szá­mára jön egy döntő pillanat. És ha nem döntenek megfelelően — mint egy csepp a veder, széléről, lehullana,k és múlttá válnak. Egyre többen hord­ják szorongató és emésztő próféciaként szívükben, hogy a mi magyar népünk számára ez a. döntő idő most van. Most van a kairos, ami után »idő többé nem lészen...« (Jel. 10:6) számára, . Amikor Péter levelet írt a Pontusban, Galá- ciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniábán szétszórtan élő pogányokból lett keresztyéneknek!, így határozta meg lényegüket: »Tj pedig választott nemzetség, királyi papság, szent ethnos (megszen- Velődött pogány nép!), megtartásra való laos (is-, tennópe) vagytok), hogy hirdessétek Annak hatal­mas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos vilá­gosságára hivott el titeket, aikik hajdan nem nép (laos), most pedig Isten népe (laos), akik nem ke­gyelmeztél tek. most pedig kegyelmezettek (vagy­tok).*.« (1. Pét. 2:9 k). . A nép és a „nép" A népek életében az Isten népe, az Egyház a laos, a tulajdonképpeni nép, a többi része a nem­zetnek: lázadásban lévő pogány tömeg, Isten íté­lete alatt. Die a laos nem tagadhatja meg a maga ethnos-út! »Magatokat a pogányák között jól visel­vén, hogy... a jócselékedetekből, ha. látják, dicsőít­sék Istent a meglátogatás napján...«. (1. Pót. 2:12). A laos Isten prófétája az ethnos-ban. , Vájjon próféta-e a magyar laos a, magyar eth«os-ban, a mi református Egyházunk a magyar nemzet életében? Az utolsó negyedszázadban néni volt az. Csak magános próreiai alakok kerültek ki belőle. A »laos« egyházilag szentesítette minden »ef/i«os«-törekvését népünknek. »Sőt még utólag is szentesíteni, mentegetni igyekszik azt, amit Isten nyilvánvalóan megítélt. A bűnbánat komoly és maradéktalan, kibuvótlan hirdetésével pedig ma. is adósa Istennek. Ma is egyre inkább hajlik arra, hogy azt hirdesse, ami a tulajdon népi szívben van, Ha pedig ez a helyzet, akkor halálos veszede­lemben vagyunk. Az Egyházat az a veszedelem fe­nyegeti, hogy megöli a magyarsága és a magyar­ságot az a veszedelem fenyegető hogy belepusztul abba. hogy az Egyháza' magyar előbb és- csak azután egyház. Ha az övéi igazán az övéi, ha lesz neki laos-g. 1 a magyar eífewos-ból, akkor van _ reménysége né­pünknek. Akkor az övéinek ajándékba adhatja, azo­kat, akik) a viharzó chaos fölött egy hajóban ha­józnak vele. (Csel. 27:24 b.) Övéinek mindent vál- lalniok kell. a legnehezebbet is: a rossz magyarság, a fajtaárulás, az idegenbérencség vádját is, hogy. a prófétai Ige tisztán (hangozhassak. Majd az Űr ítél és Jeremiás tudja, hogy népével való perében Isten igaza egyszer ki fog derülni. Prófétai szolgá­lat, ma elmondani ennek á népnek, hogy Isten igeje mit mond »nép«-nek, mivé kell válnia egy »népiéinek... A megmaradásnak csak egy útja vaű: ethnosból laosszá, szent néppé kell válnunk... Pákozdy László Vétkeztél-e Jézus személye ellen? Űrvacsoráztunk és az a tény, hogy az Űr Jézus hívott vendég­ségbe bennünket, hodta elénk a kérdést: hogy a. vendégül látó Gazdával■ az Űr Jézus Krisztus­sal milyen viszonyban vagyunk. Így vetődött elénk feletetváróan: Szoktál-e vétkezni Jézus Krisz­tus személye ellenf A bűnök bűnök és bármelyik bűn valóban bűn. Isten élőt} azonban a bűnök között mégis van egy feltűnő, ami a ke­resztyének bűne: ha a bűntől 'szabadítét megváltó, ha a bűnök válságáért önmagát áldozó, a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus ellen vétkezünk. ■ Hadd hozzam most ezt a kér­dést lapunk olvasói, a magyar ébredés hordozói elé: Milyen vi­szonyban vagyunk Jézus szemé­lyével'? Kém az elvi. hanem az élő és uralkodó Jézus Krisztus­sal?. Nem szoktunk 0 ellene vét­kezni? Mikben lehet Jézus ellen vét­kezni? A legelső a kicsinyhitű’ ség. A kicsinyhituség tulajdon­képpen Jézus zsugorítása. Száj­jal vallja, hogy Övé minden ha­talom mennyen és földön, de gyakorlatban mégse hiszi, mégse hozzá igazodik. A másik Jézus személye elleni vétek a keményszívűdé a. Ö meg­mondta. hogy mit és hogyan akar. A keménysZívűség makacs­ság. Jézus mondja akaratát, ta­nítja az Isten országának rend­jén adja a ''személyes utasításo­kat. szólja személyes hívását és ■méaís makacs vele szemben még a hívők szíve is. Vájjon téged nem kísért-e a kicsinyhituség és a keményszivű- ség? Jézus személye ellen való vétek az 0 szégyenlése, az Ö meg nem vallása, az Ő megtámadása: a Pé­ter bűnei- aki azzal kezdi, hogy nem gondol az Isten dolgaira. MAGYAR REFORMAT!IS ÉBREDÉS csak az emberi dolgokra, aztán betetézi azzal, hogy S főpap ud­varában egy kis tüzmelegért megtagadja Urát: »Nem ismerem ezt az embert!« Jézus személye ellen való vé­tek a Júdás bűne. Csókkal, lát­szatragaszkodással elárulni Jé­zust. Jaj de sok Péter és jaj de sók Judásféle van ma is a ke­resztyének között. Vájjon te nem szégyenled-e, nem tagadod-e meg Jézust? — életeddel, cselekedeteiddel, egész saját- magaddal? Azért hoztam ide ezeket a kér­déseken hogy pünkösd előtt pró­báljunk rendbejönni a megbán­tott Jézus személyével és pün­kösdre való készülődés közben kérjünk egyenként és együtt is, közösségünk nevében is bocsána- tott az általunk megbántott Jé­zus ö szerűsége uralkodó szemé­lyétől. Én tudom, hogy ö haj­landó megbocsátani. És iaj de más az olyan élet. amelyik hálá­san hordozza magában Jézus bocsánatát. PÉKKÉI BENŐ 11

Next

/
Thumbnails
Contents