Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-19 / 8. szám
ember megvetésének. Lemondással járt volna. Niem 'fiettük! Helyette egyezkedtünk. Tovább folytattuk a »szolid« keilesztyénség útját. Mindent filozófiád és jogi igazságkereséssel akartunk megoldani. Filozófiai igazságkereséssel azért, mert az Isten sürgető és világos parancsainak és az egyház érdekének a- dialektikus feszültségét, sziintézissé akartuk gyúm&_ Pedig az Isten parancsa abszoltttum. És mein megvitatandó tétéi, vagy ajánlatos ideál. A reformációt szüntézissel elkenni nem szabad. Az lehet, sőt biztos, hogy a gyakorlat az emberi bűn miatt mindig szűnt óz is, de hogy ezt elölje belekalkuláljam ás már előre lefaragjam az Isiién Igéjének az élit: a hazugság atyjának, a Sátánnak tanácsa. Világos dolog, hogy a szervezett egyházat nem szabad ideálisztikns ködben reformálni. Józan ember soha sem gondolhat arra, hogy a földi egyház angyalok közössége lesz. De az Ige, amihez hozizámérem ezt a sok gyengeséggel megrakodott egyházat legyen valódi és megalkuvás nélküli Ige és nem a realitások és az Ige valamilyen spekulativ szűnt ézise. A szempont csak biblikus szempont lehet. Minden más szempont esak gyengíti az egyházat, halogatja a reformációt és növeli az árai. Mert majd egyszer a mindenáron, való reformáció kora jön el és akkor az ár már kifizethetetlen lesz. És a jogi igazságkeresés útját jártuk. Jogilag fogtuk meg az egyházat. Jogfolytonosságot hajszolunk, holott ezt nem magunkban, hanem az Igében találhatjuk meg. Minél többet jogászkodunk. az egyház felett, annál kevesebb reménységgel nézhetünk a reforanari feléÉn úgy látom, hogy a reformari- val már el is késtünk. Debet Maradt a debet. Addig vártunk, amíg Isten kívülről kényszaritette egyházunkat saját szempontjainkra. Mert azért elgondolkodtató dolog ám, hogy pillanatnyilag az egyház- tagság kérdésében egyházunk nem a bibliai állásponton van ... Elgondolkodtató dolog, hogy pl. a fakultatív vallásoktatás dolgában külső tényezők bibliai, egyházi tényezők pedig pápista álláspontét képviselnek. Nem akarom ezt kiélezni, hiszen ezeket az egyházi tényezőket én szte- retem és kár keserűségét Szerezni nekik. Elég keserűség lehet az, hogy két malomkő között őrlődnek. Én csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az Isten elvette tő-ünk a DSemperta. is, a »reformárit« is és marad a debet. Belek ón yszorít áz Isten egy olyan reformációba, amit senki sem akar. Kénytelen lesz egyházunk a fakultatív vallásoktatás bevezetése miatt nem református módon rendezni az egyháztagság kérdését és a vallás- oktatás kérdését. Kénytelen lesz a reformaribói külső megrendelésre előlhúzogatni részletkérdéseket. Általában sok mindenre kényszerül, majd. Kénytelen lesz olyan szövetséget kötni, amit sem 'teste, sem lelke niem kíván, kénytelen lesz olyan frontokat tartani, amikről mindenki tudja, hogy nem lényegünkből folyik és nem biblikusak. Debet! Isten mondta az egyház Ura, az Ige áltat, hogy debet!. Nem hittük. Azután rimánkodott »államsegélyes reformátorok« által, hogy debet. Nem hittük. Most politikai úton mondja, hogy debet. Nem hisszük, hogy az Isten mondja. Politikai, filozófiai és jogi úton válaszolunk. És mindenáron azt akarjuk bebizonyítani, hogy nem debet. Pedig mindenáron debet. Azt Isten tud ítéletesien is reformálni... Fekete Sándor A református iskola alapkérdései Az ORSzT határozata „B“ bizottsága munkája alapján Az Iskola feladata a nevelés. Isten Igéjének tanítása szerint az ember nem nevelés, hanem a Szent Lélek újjá teremtő munkája által lesz keresztyén. Még akkor sem nevelés által, ha ezt a nevelői szolgálatot az egyházi iskolák végzik. Egyházunk a történelem folyamán tartott feprU usfeslákat, de ezt nem az egyház lényegéből folyó Szükségszerűségnek, hanem egyik ebben a világban felvállalt, Isten rendelésének engedelmeskedő szolgálatnak tartjuk. (Máté 5: 13—16.) Iskoláink a múltban azért álltak feladatuk magaslatán, mert 1. keresztyén nevelői egyéniségeket tudtak a nevelői szolgálatba beállítani, 2; élő keresztyén közösségek és a gyülekezetek imádsága és áldozat- készsége állt a hátuk mögött és így maga a nevelés Is szeretetközösság- ben folyhatott, 3. koruknak tudományos eredményéit nemcsak hogy felhasználták és tanították, hanem azokat felül is múlták. Fájdalommal és bűnbánattal megváltjuk, hogy Iskoláink a. jelenben az ősök jól megkezdett útjáról letértek, mert nevelői — csekély kivétellel — korszerűtlen pedagógiai és egyéb tudományos szakismerettel rendelkeznek és ugyanakkor életükből sem árad a Krisztusba oltott, 8 emberszeretet által munkálkodó hitnek ereje a gyermekek felé. Bűnüket még csak tetézi az, hogy tudományos oktatásuk hiányosságait szó- fembizonyságtételek, hitetlenségüket pedig tudományoskodás alá rejtik. Meg kell szabadulnunk attól a téves felfogástól, mintha a tudományos fejlődés, vagy oktatás valamivel is közelebb vinne Istenhez. A tudomány Isten igazságát sem megragadni, sem közvetíteni nem képes. Minél fejlettebb egy tudomány, annál inkább bizonyságot tess a tudomány alapos ismerője előtt arról, hogy önmagában elégtelen. Ne zárjuk be tehát iskoláink kapuit a modern tudomány előtt, mert a kevésbbé modern tudomány éppen úgy nem az Igazság, mint ahogyan az egészen modern sem az. Reformátussá az iskolát nem az teszi, hogy bizonyos fajta tudományokat tanít és bizonyos fajtákat nem, sem nem az, mintha egyáltalán lenne a nevelésnek önmagában keresztyén módszere vagy rendszere, hanem az, hogy 1. tudomásul veszik azt, hogy a gyermek növekedését Isten adja, 2. nevelői munkája szeretőiben megy végbe, 3. a tudományban nem az Isten igazságát akarja megközelíteni, hanem megvallja, hogy Isten igazsága a Jézus Krisztusban van. Az egyházi iskolákban a nevelést a tudományos és a pedagógiai modernség keli, hogy jellemezze; — a keresztyéiiség jelenlétét pedig a nevelők személyisége, Krisztusban megváltott élete és szeretetben történő bizonyságtevése biztosíthatja. Szeretettel kérjük tehát egyházunk vezetőit és a református pedagógus társadalom Illetékes szerveit, hogy a pedagógia tudományának és * tanítandó szaktudományoknak legújabb gyümölcseit szüreteljék le, munkájukban becsületesen hasznáL ják fel, ősi kollégiumaink és híres neves iskoláink példáját tanulmányozva tegyenek meg mindent, hogy Iskoláink szeretetközösségekké legyenek, amelyekben nemcsak hogy élő hitű pedagógusok, hanem élő hitű modern pedagógusok végzik a nevelés szolgálatát. Gyülekezeteinket — mint közösségeket, de hívő tagjaiban egyenként is — pedig arra kérjük, hogy hitükkel és szeretetükkel: állandó imádságaikkal és komoly anyagi áldozataikkal álljanak egyházi iskoláink mellé. Meggyőződésünk, hogy annyi iskolánk fog megmaradni, amennyit ébredező gyülekezeteink hitükbe és szerefetükbo fogadnak. Gyülekező, tóink ne gondolják, hogy egyházi iskoláink léte a gyermek és Ifjúsági misszió feladata alól mentesíti őket. MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES
