Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-04-19 / 8. szám

HÁT ÍGY IGAZ

Nyílt válasz néhány kérdésre, melyeket egy barátom nemcsak a maga nevében adott elébem

Ne haragudj,’hogy ilyen sokáig várattalak válaszommal. És azért se, hogy most így a nagy nyilvánosság előtt, nyílt levél formájában adom meg kérdéseidre feleletemet. Remélem, hogy egészen őszinte tudok lenni. Sorra veszem kérdéseidet.

*

— Igaz_e, hogy a Magyar Kommunista Párt tagja vagy? — kérded.

Nem. Egyetlen politikai pártnak se voltam, se vagyok tagja. Nem azért, mintha ezt bűnnek tartanám, hanem azért, mert nekem más dolgom van. Hogy ilyen kószahír elterjedt felőlem, ennek úgy gondolom, három oka lehet.

Az első az, hogy vannak kommunista barátaim, akiknek legtöbbjével még nyomorgó diákkoromból, némelyikkel éjszakai hólapátolások idejéből ered ismeretségem. Szeretem és megértem őket. Nemcsak most, hanem üldöztetésük idején is. Ügy látszik, hogy ők is szeretnek és becsülnek is. Soha egyik se mondta, hogy álljak közéjük. Ismernek és tudják, ki vagyok és ho; gyan gondolkodom. Kétségtelenül szeretnek é; én ezt a szeretetüket nem szégyenlem.

A másik oka az lehet, hogy sohase voltam úrpárti, vagy gazdagpárti. Az urizálást, az úrhatnámságot, a dzsentri és a dzsentrit utánzó életformát bűnösnek tartom még akkor is, ha kegyes mázzal, vagy egyházi stílussal van bevonva. Nem bírom az urak el ifi illését uraságuk jogcíme alatt. A harmincas évek végen a budapesti Kálvin-teremhen meg is kaptam egy felkért hozzászólásomra: »Úgy látszik, a tiszteletes úr nem tartozik a középosztályba.« Kitagadtak, és én ezt a kitaga- dottságot zokszó nélkül vállaltam. Voltak és vannak »urak’«, akik ezért soroltak és sorolnak a kommifnisták közé. Én erről nem tehetek. így igaz. Én a szegények; a nép, a munkások, a szenvedők, a nyomorultak közé tartozom, velük inkább együtt dobog a szívem. Ilyen vagyok.

A harmadik ok az az általános szokás, hogy aki csinál valamit, főként aki _a múlttal szemben kritikusan, s radikálisabban sürgeti a meglévő, nemjó dolgok megváltoztatását, azt ■ egyszerűen lekcmmu nistázzák.

Kerültem én ezért majdnem letartóztatásba is régen. Parisból hazajött kommunista barátomat akartam kimenteni a toloncházból. Valami fekete listával fenyegettek. Na és? A barátomat kiszabadítottam. Lehet, hogy rá is kerültem már akkor a fekete listára. Ugyanez ez most, mint mikor azzal akarták hitelemet rontani országszerte, hogy lezsidóztak. Igen, hitelrontás ez. Nines értelnie a vele szemben való védekezésnek, mert mindig vannak »jobban értesültek«. Annakidején még olyanok is akadtak (most nagy demokraták), akik. okmányaimat látták, vagy famíliámat ismerték, mégis hajlandók voltak meghagyni a lehetőségét annak, hogy hátha, mégis zsidó. Ugyanígy van ez most’ ezzel az én kommunista párttagságommal is. Megvallom őszintén, engem neon zavar és nem izgat. Nem én rám, hanem azokra nézve ítélet, akik ezt mondják, akik ezzel zavart akarnak kelteni, és akiket ez megzavar.

— Igaz-e — kérded tovább —, hogy a mostani kormánykörökkel a lehető legszorosabb kapcsolatban állasz? Tildy Zoltán és Nagy Ferenc belső baráti köréhez tartozol és az ö jóváhagyásukkal csinálod missziói és főként reforniációs törekvéseidet?

Hát nem vagyok én ilyen nagy ember. Kétségtelenül mind a kettőjükért Istennek hálás vagyok és az a meggyőződésem, hogy ők az Isten rendeléséből állnak azon a poszton, ahol állnak. Szeretve becsülöm

MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES

őket és imádságaimban hordozom őket. (Talán ezt az utóbbit nem is.kellett volna leírnom.)

Tildy Zoltánnal, mióta köztársasági elnök, \ ötször beszéltem. Blttezör a szegedi Magyar Ébredés konferencia alkalmából istentiszteleten vett részt. A Református Gyülekezeti Eváng'élizáció Barátai Társasága nevében Bakó László szegedi lelkipásztorral együtt fogadtam, bekísértem a templomba, meg ki,kísértem a templlpmhóli Másodszor hetedmagammal hívott meg bennünket. Én voltam a legkisebb. Harmadszor egy személyes kérdésről beszéltem vele Bereczky Alberttel együtt. Negyedszer az Országos Református Nagygyűlésen fogadtam érkeztekor és kísértem ki. Ötödször kilenctagú társaság legjelentóktelenebb tagjaként vettem nála részt egy megbeszélésen. Megvallom őszintén, szívesen beszélgetnék vele többször, gyakorta, és szívesen beszélném át vele az evangelizációs és reformációig kérdéseket is. Ü ugyan a Magyar Köztársaság elnöke, de azért mégis hivő, bibliáé és református theo- lógiát végzett ember.

Nagy Ferenccel nem sokkal többször beszéltem. Egyházi és missziói kérdésekről sajnos csak legutóbb egyszer, az említett kilenctagú társaságnak egyikei lévén ő is. Vele is szívesen tárgyalnám meg a magyar evangélizáció, a magyar ébredés és a magyar református egyház reformációjának kérdését, mert meg vagyok róla győződve, hogy az csak hasznára válna' az ügynek.

— Igaz-e, hogy az oroszokkal közvetlen kapcsolataid vannak, — kérdezed — mert erős orosz befolyás látszik a magatartásaitokon és munkátokon?

Orosz kapcsolataim sajnos nincsenek. 1944—45. évben, még Nyíregyházán a város szociálpolitikai ügyosztályának vezetője voltam, ilyen minőségben voltak kapcsolataim az itt állomásozó orosz parancsnoksággal. Nyíltan meg kell vallanom, hogy ezek a személyes érintkezések’csak segítettek abban, hogy szeretni tudjam őket. Ilyen minőségben a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság nyíregyházi fiókja elnökének megválasztottak. Ezt minden leijkiismeiretfurdaiás nélkül őszintén tudtam vállalni, mert bensőleg érdekelt és érdekel most is az orosz néppel való szellemi és lelki kapcsodat lehetősége. Fennállónak látom azt a lehetőséget, hogy mi tanuljunk tőlük, és azt a kötelezettséget, hogy a mii igazi kultúrjavainkat velük közöljük. Erről az elnökségről, amint az evangélizációs lehetőségek megnyíltak, lemondtam. Öt, orosz katonai parancsnokság által rendezett banketten vettem részt. Mindegyik banketten a helybeli összes egyházak 'lelkipásztorai ott voltak. Kétszer szólaltam fel ezieik alkalmából felkérésükre. Először arról beszéltm, hogy engem érdekel — mint ahogy igaz is — a szovjet kultúra. Másodszor pedig, minekutána a helybeli görögkatolikus püspök poharát Sztálinra, mint Európa legnagyobb emberbarátjára emelte, -én arról beszéltem, hogy vájjon mit tanulhatunk kulturális vonalon az orosz néptől, és azt mondtam: valószínűleg radikálisabb szocializmust. Mi viszont szívesen adjuk - a magyar kultúrát, melynek lényeges tartalmi része az Evangélium és a keresztyónség.

Amiért orosz befolyással vádolhatnak, az azért van, mert hangsúlyozni szoktam, hogy az oroszokkal szemben nem lehet más keresztyén magatartás, mint a szeretet. Tiltakozni szoktam minden felfújt propaganda ellen, és hogy rosszindulatúi,"g állítsanak be olyan dolgokat, amiket nem lehet az oroszok rovására írni. Én meg is tanultam őket szeretni. Sőt velük szemben kulturális és missziói adósságüunkat ítéletesen érzem.

Hogy ők szeretnek-e engem vagy nem, nem tudom. Azt hiszem, sokkal jelentéktelenebb és kisebb ember.

9