Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-19 / 8. szám
Együtt az Úr színe előtt: Kik hiányoznak? »Jövének pedig hozzá az Ö anyja és atyjafiai, de nem tudnak hozzá jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn áll. nah, téged akarván látni, ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik az Isten beszédét hallgatják és megcselekszik azt.«. • (Luk. 8:19, 20, 21.) Egyik legerősebb és Iegéletesebb és egyben legtermészetesebb közösség a család. Akkor egész, ha a család minden tagja együtt van. Milyen zavart tud okozni a családban, ha nincs ott valaki: az édesapa, vagy az édesanya, vagy valamelyik gyermek. Nincs ott, mert elment, talán tékozló fiú módjára ide gén vidékre, — vagy mert elvitték, mint annyi családból most fogolynak a fiút, vagy az apát, — vagy meghalt. Jaj, milyen is az árva és özvegy sora, — mindig hiányzik valaki, ) A családi köteléknél van egy nagyobb, erősebb lelki kötelék. Ez az igazi lelki közösség, amelyik az Ige hallgatóinak és az Ige megcselekvöinek a közössége, akik együtt hallhatják és együtt cselekszik is az Isten beszédjét. Minden keresztyen közösséget tulajdonképpen az Ige hoz össze. Együtt szól Isten emberekhez. Együtt hív embereket. Milyen nagy dolog is, mikor különböző emberek éppen az Ige-hallgatás, az Istentől való megszólit'tatás, az Isten javaiban' való részesedés, az Isten országába való bekapcsolódás útján közösséggé lesznek. Ez a lelki család, ezekre mondja Jézus: az én anyám, az én atyámfiai.:. Hátha ebből a közösségből is hiányzik valaki. Hiányzik az, aki csak hallgatja az Igét és nem cselekszi meg azt, vagy hallgatja és nem cselekszik meg mindent, nem cselekszi meg a maga részét. A Magyar Református Ébredés népe is ilyen közösség. Isten szólította meg, hívta el és Isten bízta meg azokat, akik ehhez hozzá tartoznak. S vájjon ebből a családból nem hiányzik-e valakit . . Bizony hiányoznak sokan. Hiányzik mindenki, aki nem csinálja meg a maga részét. Hiányzik az, aki nem imádkozik az ügyért. Hiányzik az, aki nem adakozik. És hiányzik az, aki nem végzi el a szolgálatot, vagy nem áll a munkába. Bizony, sokan hiányoznak... Vájjon te nem hiányzol e? DOULOS ii «■mu'im i-amiiiiiiiiir'in Magyar Megmaradás Imaközössége »Mert elhagytad, Ara iá, aTe népedet, Jákób mázíte mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a filiszteusok, és idegenek fiai val kötnek szövetséget; .. .és heteit földje bálványokkal és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak. Ezért porba hajtatik a köz. ember, és megaláztatok a fő ember, és meg nem bocsátsz nékik. Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Űr félelme elől, és az ő nagysága nak dicsősége előtt.« (Ésaiás 2:6, 8—10.) Isten ítélete alól való sok kibúvónk közül az egyik leghangozta- toítabb, hogy »Nem áz Isten hagyott el minket, hanem mi hagytuk el Öt!« így istenesebben is hangzik, mint fordítva, hiszen ez inkább a bűnbánat hangja. Az ördög, a hazugság atyja keresztyénkedik így bennünk. Mert az igaz, hogy mi kezdtük, fer- telmes bűneinkben mi lódultunk el előbb Istentől. De Ö nem a jóistenke, aki csak tűr, vár, elnéz, sze- inethuny, hanem Ö a szent és nagy Úristen, aki a hűn miatt való félelme«, szent haragjában elhagyja még a tulajdon népét is, több: elhagyta még a tulajdon Fiát is. Nem egy kis bűnbánatiról van szó, mégcsak nem is magyar bűnbánatról, hanem a minket elhagyott Isten kiengesz. teléséről a Krisztus által, Akit Ő azért hagyott el, hogy mindörökre hozzánk forduljon. Tegyünk vallást Isten nagyságának dicsőségéről, Isten kegyelmének bőséges gazdagságáról. Ismerjük el bűnbánattal, hogy nemcsak az a bajunk, hogy vétkeztünk, hanem hogy Isten is haragszik ránk, hogy Isten ítélethirdetésében nem ismerjük fel azt a kegyelmet, hogy még mindig csak hirdeti és nem hajtotta végre, hogy evangéliumi köreinkben nagyobb a bizalmatlanság, gyanúsítás, kritika, mint a világ fiai 'között. Adjunk hálái Istennek, hogy jókra és gonoszokra felhozza az Ö napját, esőt ad igazak és hamisak földjére és így tőlünk, magyaroktól sem vonta még meg az áldást, hogy Jézus Krisztusban az ember felé fordult örökre, hogy szolgái lehetünk. Könyörögjünk bűneink bocsánatáért, Isten ki- engesztelőd éséért, megbék élésé ért, Isten Lelke bennünk való megújulásáért, elöljáróinkért, a közelgő zsinatért, a szabolcsi és hencidai csendesnapokért, anyagi szükségeúnkért. 2 Á gyülekezetek missziói munkája a pogányok felé Az ORSzT deklarációja a I). bizottság munkája folytán Az Országos Református Szabad Tanács, — hivatkozva a múlt évi ülés e tárgyban hozott határozatára, — örömmel veszi Isten kezéből az indonéziai misszióban megmutatott utat. Bizonyságát látja ebben annak, hogy Isten a helyes meglátás után rá akar bennünket kényszeríteni az engedelmességre. örömmel állapítjuk meg azt, hogy a Magyar Református Külmissziói Szövetség már tárgyalta az indonéziai misszió kérdését, s kész arra, hogy benne Isten akaratát keresse, s engedelmeskedjék. A magunk részéről nyomatékosan hangsúlyozzuk azt, hagy a missziói munka alapja és hordozója mindig a gyülekezet kell legyen. Éppen ezért, azzal a kéréssel fordulunk gyülekezeteink felé, vegyék komolyan fontolóra, hogy ebben a szolgálatban — mint általában a missziói szolgálatában — Isten külön-külön is milyen feladatokat ró rájuk? Kívánatos lenne, hogy a gyülekezetek — erejükhöz mérten egy-egy, esetleg több, vagy kisebb gyülekezetek közösen — vállalják a küldendő misz- szionáriusok költségeit, a bi'bliali anlióehiai gyülekezet példája nyomán, (Csel. 13:1—3.) Az ébredési mozgalomtól pedig várjiik, hogy határozottabban állítsa előtérbe szolgálatában a világmisszió kérdését. Bibliai vezérfonal 19 ÁPRILIS Lukács 9: 18—27. fízsaiás 5 20 9 : 28—37 6 21 9:38—15. 7 22 , „ 9 : 46—50. „ 8 23 „ 9 : 51—56. 9 24 „ 9 : 57—62. 10 25 10: 1—20. »» 11 26 „ 10:21—24. , . 12 27 „ 10:25—37. 1.3 28 „ 10 : 38—42. 14 29 „ 11 : 1—13. 1.5 30 „ lt:14—28. 16 1 MÁJUS 11 : 29—36. 17 2 11: 37—54. ,, 18 3 12: 1—12. 19 4 12:13—34. 20 5 12 : 35—53. 21 6 12:54—59, >> 22 MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES
